Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Botka Ferenc: Könyvtár és irodalmi muzeológia

(1867—), amelyek a tudományos kutatást lehetővé tették. (A sorozatok még nem minden esetben teljesek, de a további gyűjtés, kiegészítés alapjait megteremtették.) A hatvanas és hetvenes évek fordulóján egyre nyilvánvalóbbá vált: múzeumunk ugyan még nem tűzheti ki maga elé azt a feladatot, hogy kiállításain a magyar irodalom egészének fejlődésvonaláról adjon képet, de ugyanakkor gyűjteményeinek egyre inkább meg kell közelítenie azt a gazdagságot, ami megteremti a lehetőséget, hogy a fejlődésvonal bármely részét bármikor dokumentálni tudja. Ilyen körülmények között és elvárások mellett alakult ki könyvtárunknak az az ideális képe, amelyet mint modellt az előzőekben már körülírtunk; ennek megvalósítása azonban nagyrészt még előttünk áll. Jeleztük már, hogy 1954 óta az állomány ugrásszerűen megnőtt, s hogy Petőfi, Ady és József Attila életműveit tekintve szinte teljesnek mondható gyűjteményünk, de a felmerült igényekhez képest, még mindig fájdalmas hiányaink vannak. Meglepő, de sajnos tény, hogy már Vörösmarty, Arany János. Tompa Mihály, vagy századunkban Balázs Béla, Babits Mihály, Déry Tibor, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula stb. alkotómunkásságának hiánytalan bemutatását is képtelenek lennénk saját állományunkból elvégezni. Ugyanezt kell elmondanunk irodalomtörténet-írásunk emlékeiről is, s nem különben az irodalmi jellegű és érdekű folyóiratokról. Hogy hiányainkat érzékeltessük, megemlítjük, hogy könyvtárunk csak az elmúlt évek során tudta beszerezni Bessenyei György Buda tragédiáját, Csokonai Békaegérharcát, Fazekas Mihály Ludas Matyiját, Katona József Bánk bánját. Arany János Toldi szerelmét, Őszikék c. kötetét, s századunk irodalmának számos kiemelkedő alkotását. Különösen érzékenyen érint bennünket szocialista irodalmunk emlékeinek hézagossága, bár az utóbbi időben igen szép számmal tudtuk beszerezni Balázs Béla, Barta Sándor, Benjámin László, Déry Tibor, Gergely Sándor, Illés Béla, Komját Aladár, Mácza János, Madarász Emil műveinek első kiadásait s az ún. „munkásírók" 1939 és 1942 között megjelent antológiáiból néhányat. 1970 óta szépen gyarapodott folyóirat-állományunk is. Sikerült állományba vennünk a Társadalmi Szemle (1932—1934), a Kortárs (1929—1931), a Független Szemle (1933—1935), a Hitel (1936—1944), a Híd (1937—1938), a Tovább (1938), az Új Március (1925—1931), a moszkvai Űj Hang (1938—1941) teljes sorozatát (utóbbiak xeroxmásolatban), s néhány olyan rövid életű unikális címet, mint a Modern Szemlét (1914), az Üj Világot (1919), Az író beleszólt (1937), amelyek — tudomásunk szerint — hasonló teljességgel nincsenek meg más könyvtárakban. Az Űj Március és az Űj Hang példája nyomán, amelyek új sokszorosítására a Párttörténeti Intézet vállalkozott, néhány olyan folyóiratról, amely csak egy példányban található — mi magunk is xeroxkópiát készíttettünk (igaz, csak egy példányban). Ilyenek például a Forrás (1938), a Figyelő (1933), A Jövő (1932—1933), a Magyar Diákszemle (1930—39), az Egyenes Űton (1935—36), az Indulás (1933—34), a Vetés (1928—29) — a húszas-harmincas évek csehszlovák haladó diákmozgalmainak fórumai, amelyekről Sándor László, az Állami Gorkij Könyvtár igazgatója jóvoltából készíthettünk másolatot. A xeroxmásolást ugyanakkor bevontuk meglévő állományunk kiegészítésére is. így alakítottunk ki komplett sorozatokat a Magyar írás (1921—1926) és