Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Kovács József László: A magyar irodalom topográfiai kérdései

Ugyanezt hangsúlyozza Boros Lajos 1959-es kiegészítéseiben: „Esetleg a mű területe kiterjeszthető lenne az 1920 előtti Magyarország egészére, mint Radocsay Dénes és Garas Klára művészettörténeti műveiben már történt erre példa. így elkerülhető lenne az a fonákság, hogy egy írónak viszonylag lényeg­telen tartózkodási helyéről értesülünk, születési vagy halálozási helyéről pedig nem." Mivel topográfiánk arra törekszik, hogy számbavegye a magyar irodalom minden fontos emlékhelyét, valóban teljességre kell törekednünk. Topográfiánk­ban az ábécé betűrendjét követve osztunk be egymás után minden helységet, ha más országban van, zárójelben adva az ország nevét is, pl. : Párizs (Francia­ország), Pozsony (Bratislava-Pressburg, Csehszlovákia). Heidelberg (Német Szövetségi Köztársaság) egyike pl. a magyar kultúr­történet fontos helyeinek. Jelentős pályaszakasza Szenczi Molnár Albertnek; de itt tanult egykor David Pareusnál Geleji Katona István és Boyti Veres Gáspár történész, 1912—1918 között Lukács György. A heidelbergi címszóban szerepel az 1661-ben itt járt Bethlen Miklós is, de ugyancsak ő Utrecht és több angliai város kapcsán is említést nyer majd. Külön tartalmas címszót jelent majd topográfiánkban Franciaország. Bölöni György, Gábriel Asztrik, Sőtér István munkái nyomán már III. Béla korában kell a Sorbonne-on megjelenő magyarok­kal a Párizsban járók sorát kezdenünk. Magyarországi Sándor testvér, Nicolaus Nicolai és Petrus de Vrebel a Sorbonne első magyar magisterei. A Párizs címszó Gosztolányi János XVI. századi humanista győri püspök nevét is őrzi, de a civis mundanus Dudits Andrásét is. Sámboky János Henri Estienne és Plantin nyomdászokkal barátkozik, és átplántálja az európai divatnak örvendező emble­matikát hazánkba. Még Ronsard is sejteti a Franciade-ban magyar-Duna menti származását, de a Duna partjára helyezi Sicambriát, Szenczi Molnár Marót és Béze szövegeit fordítja magyarra, Pierre de Ramée-t mi Ramusnak ismerjük, és művéből Apáczai tollán Magyar logikácska lett. Párizs-élményünkhöz tartozik a Sáros grófja néven Franciaországban, a párizsi szalonokban feltűnő Rákóczi, Voltaire nevéhez Fekete János neve kap­csolódik, aki versei ízét tokaji borokkal javítja-társítja, de a mester így is Fekete gróf borait tartja jobbnak. A Franciaországban sohasem járt Csokonai „ember és polgár" akart lenni, „Erémi szállást" keresve legmélyebben élte át a kor francia műveltségét. Jókait Petőfi mutatta be úgy, hogy „igazi francia", és Petőfi is a „fényes Franciaországot" akarta látni, csak Cs. Szabó László képzelte végig, hogy mi történt volna a költővel, ha nem Erdőd, hanem Párizs felé indult volna a posta­kocsi .. . Justh Zsigmond, a Nyugat egy egész nemzedéke vetette Párizsra vigyázó szemeit, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád hozza közel hozzánk a francia szel­lemet. Bölöni György igazi Adyja mindenkinél közelebb hozza hozzánk a Rue de Constantinople szállóját, ahol a költő valóban a III. emelet 36-ban lakik (Hotel­szobák lakója), de Ady-emlékhely a „Hotel du Pantheon" is, ahol Ady Itóka­Bölöniné szobájában kezdte írni az Özvegy legények táncát, hogy majd Lédáék­nál, a Rue de Levis-n fejezze be. És folytathatjuk a topográfia Párizs címszavát Radnóti 193l-es útjával, a gyarmatügyi kiállítás élményeivel, de 1943-ban is az 1939-es július 14-i parádé képei rémlenek fel a költőben, amikor emlékeiben:

Next

/
Oldalképek
Tartalom