Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)
II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Kovács József László: A magyar irodalom topográfiai kérdései
Ezek nyomán irodalmi emlékhelyeinket az irodalomtörténeti kézikönyv nyomán jelölhetnénk pirossal 1600-ig, kékkel 1772-ig, zölddel 1849-ig, sárgával 1905-ig, fehérrel pedig a XX. századi emlékhelyeket. A városnevet, ahol irodalmi emlékhelyek vannak, sárga téglányba foglalhatnánk, ahol pedig csak egy irodalmi emlékház van (pl. balatonszárszói József Attila-ház, esztergomi Babitsház az Előhegyen), azt sárgára festett házséma jelölné. A szülőház sémájába csillag, a halálozási hely sémájába kereszt kerül. írói sírt őrző temetők sárga téglányban több kereszttel jelölendők. Városok emléktábláit álló piros tégla, írói szobrait kis piros alapon végén hegyesedő piros hasáb jelöli, az irodalmi értékű könyvgyűjteményeket könyvséma (a színek a századokat is kivetíthetik), kézirattárat oklevélséma jelölné, ismét színeket alkalmazva. Irodalmunkban oly fontos írói utakat, Balassi Bálint hányódásait katonaéveiben, Petőfi színészvándorlásait, irodalmi utait esetenként helységről helységhez vezető nyíllal jelölhetjük, különböző (hullámos, szaggatott, vonal-pont) jelekből összeállított nyilakkal még a különböző időpontú utak is jól megkülönböztethetők. Ezt a sémát alkalmazza pl. a Gerhardt Lüdtke— Lutz Mackensen szerzőpáros Deutscher Kultur atlasában, Goethe nagy számú útját így különböztetve meg. 5 Egyéb jelek is szükségesek, a nyomdák sémája: nyomdaprés, színjelöléssel, az iskoláké klasszikus épület sémája. Budapest kerületenként külön térképet kap, és a munkálatok során kell kidolgozni, hogy melyik város kapjon jelekkel részletezett irodalomtörténeti várostérképet, a szükséges jel- és színrendszerrel. 3. Képek a topográfiában Az irodalmi topográfiában a címszóhoz a megfelelő képek társulnak. Ebben útmutatást adhat részben a Magyar irodalmi lexikon három kötete (Akadémiai Kiadó, 1963—1965), bár a mi feladatunk speciális, minél részletesebben kell, hogy tartalmazza kézikönyvünk a szülőházakat, halálozási helyeket, emléktáblákat, szobrokat, sőt, jelesebb alkotók esetében irodalmi dokumentumfotók alkalmazására is törekednünk kellene. Az utóbbira két példát is hozhatok: Gink Károly és André Kertész felvételeit. Krúdy Gyula világát remekül ábrázolják a Beszélő házak józsefvárosi háztetők felvétele (156. 1.), vagy Dayka Gábor magányát közelhozza a szemlélőhöz a Központi Papnevelde monoton ritmusban fényképezett folyosósora. A Beszélő tájak is tartalmaz néhány telitalálatot irodalmi dokumentumfotóban, pl. a Táncsicsékat befogadó ceglédi tanyavilág képét. Azonban korát megelőzve érezte meg a változó világ veszélyét Bölöni, Az igazi Adyban megörökítette Kertésszel Ady szállodai szobáját, az éjjeliszekrényen a nyitott Szent Bibliával és pohár borral, Ady versmotívumait, A platánfa álma c. vershez a Luxembourg-kert fáit, a hervadt levelekkel beszórt Boul'Mich sarkát, a Párizsban járt az Ősz c. vers születését magyarázva. Ilyen dokumentumfotók készítése haladéktalanul elkezdendő feladat, hiszen Krúdy Óbudája pl. már nem létezik, de Petőfi Kiskőrösének rögzítésével is sietnünk kell, mert még Hatvány láthatta azt a Petőfi-házzal szemben álló falat, mely a helybeliek szerint vagy kétszáz esztendős, és ahol ez a fal megszakad, ott egy ezzel egykorú granarium állt. „Amióta ezeken a falakon a kis 226 ü Gerhard Lüdtke—Lutz Mackensen: Deutscher Kulturatlas. Berlin—Leipzig. 1928—1942. I—V.
