Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Botka Ferenc: Könyvtár és irodalmi muzeológia

A könyvtár állománya ilyenformán az irodalmi múzeumban nemcsak a tudományos kutatás eszköze, hanem kiállítási tárgy is: s összességében ugyanolyan gyűjtemény, mint a képzőművészeti tár vagy relikviatár. Az irodalmi múzeum könyvtára előtt tehát többrétű, az átlagosnál bonyolultabb feladatok állnak, amelyek helyzetét, működtetését sajátossá teszik nemcsak az országos könyvtári hálózatban, hanem a múzeumi és tudományos szakkönyvtárak rendszerén belül is. 2. AZ IRODALMI MÜZEUM KÖNYVTÁRÁNAK MODELLJE A fent vázolt feladatok és elvárások számbavételével a következőkben foglalhatjuk össze azokat a speciális vonásokat, amelyek könyvtárunk arculatát meghatározzák : a) Gyűjtőköri sajátosságok Könyvtárunk egyik legfontosabb feladata, hogy irodalmunk első kiadásait gyűjtse. Az állománynak ez az a rétege, amely kiállításainkon a legtöbbet szerepel, s amely ugyanakkor a tudományos kutatás — elsősorban a szövegkiadások sajtó alá rendezése alkalmával — alapvető forrásanyaga. Klasszikusaink esetében azonban nem elégedhetünk meg az editio princepsek gyűjtésével: későbbi kiadásaikat is számba kell vennünk, hiszen az ún. „utóéletek" bemutatása alkalmával ezekre is igény van kiállításainkon. Ugyanilyen igény mutatkozik az irodalomtörténeti feldolgozások iránt; bár az irodalomtörténeti szakkönyvek ugyanakkor a belső tudományos munka alapvető munkaeszközei is. Hasonlóan kettős igényt elégítenek ki a kritikai kiadások, amelyeknek intézményünk egyik műhelye. Könyvtárunk másik kiemelt feladata: az irodalmi és irodalomtörténeti érdekű folyóiratok gyűjtése. Az igény itt is többoldalú. Kiállításaink elképzelhetetlenek az írókról szóló első kiadások, kritikák dokumentálása, illetve a művek, a fordítások primer közléseinek a bemutatása nélkül. Mindez azonban már a szó szerint vett „kutatómunka" következménye. A kiállítások rendezői ugyanis — a bemutatásra kerülő témák bibliográfiai feldolgozásának hiányában — gyakran maguk kénytelenek a folyóiratkötetek tucatjait átlapozva a megfelelő adatokat kikeresni. A folyóirat-irodalom összegyűjtése azonban nemcsak azért kötelességünk, mert ezáltal megkönnyítjük munkatársaink e téren végzett munkáját, hanem azért is, mert számos esetben előfordult, hogy legnagyobb könyvtáraink sincsenek birtokában egy-egy ritkább periodikumnak, vagy egy-egy keresett évfolyamnak. Gyűjtőkörünk sajátosságainak körülhatárolásakor külön kell szólni a kisnyomtatványokról, az újságkivágatokról és a gépiratokról. E viszonylag kis terjedelmű különgyűjtemények hatékonyan segítik mind a kiállítások rendezését, mind pedig a tudományos kutatást. A főbb gyűjtőköri egységek mellett számos mellékfeladatot is el kell látnia könyvtárunknak. A világirodalom gyűjtése például nem közvetlenül célunk, de elengedhetetlenül szükséges, hogy valamennyi jelentős külföldi klasszikus — lehetőleg gyűjteményes kiadásban — meglegyen könyvtárunkban. Bizonyos esetekben