Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Kiállítások - Baróti Dezső: Irodalom a tér dimenzióiban

RÉSZLET A REFORMKOR ÉS A SZABADSÁGHARC IRODALMA C KIÁLLÍTÁSUNKBÓL (BALAS MIKLÓS FELVÉTELE) a magyar reformkor és ezt követően az Aranytól Adyig terjedő korszak irodalmát bemutató termeit, A komoly ambícióval megtervezett kiállítás, különösen az anyag esztétikus megjelenítése és a kiállítástechnika lehetőségeivel való kísérletezés vonatkozásában, hozott új eredményeket. Pozitív és negatív irányban egyaránt, így pl. a nagyméretű, csaknem monumentális jellegű néhány tabló és tablószerű kompozíció a vizuális hatások megteremtésének egyik érdekes útját mutatta meg, ott pedig, ahol olyan értékes kompozíciók kerültek a közönség elé, mint pl. Borsos Miklós rézdomborításai, a képzőművészek közreműködése is eredményesnek bizonyult. A megjelenítés különböző eszközeinek eklektikus volta azonban helyenként zavaróan hatott, még inkább az, hogy az anyag megvilágításának technikai megoldása nem volt kielégítő. A részletek kidolgozása során ezeken túlmenően az ilyen típusú kiállítások még néhány alapvető problémája merült fel. Az egyik az volt, hogy a kiállítás tematikáján belül a hangsúly, akarva a nagy írói egyéniségekre esett, ami érthető is, hiszen Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai és Mikszáth koráról van szó, a kisebb írók és az irodalmi élet, sőt a korra jellemző általános tendenciák (romantika, realizmus stb.) már csak a vizuális ábrázolás sokféle nehézsége miatt is meglehetősen háttérbe szorultak.