Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Rigó László: Az irodalmi múzeum közművelődési hivatásáról

okait; a látogatás formáit, gyakoriságát, minőségét. Aztán, a megfelelő közönségszociológiai és pszichológiai ismeretek birtokában, már biztosabban és körültekintőbben foghatunk egyik fő célunk megvalósításához: a látogatószám globális emeléséhez, ezen belül a munkásfiatalok és a különböző munkásrétegek, az idősebb korosztályok múzeumunkba való behozásához, s általában közönségkapcsolataink ideális kiteljesítéséhez. Szívós munkával el kell érnünk, hogy múzeumunk közönségének összetételében a magyar társadalom teljes keresztmetszete tükröződjék — így hathatósan hozzájárulhatunk az irodalmi tájékozottság és kultúra ma még kirívó egyenlőtlenségeinek lassú felszámolásához. Egy múzeum közművelődési tevékenységét, múzeum és közönség kapcsolatát értelemszerűen befolyásolja a helyszín, a szűkebb közeg — vagyis a múzeumépület, s főképp a közönségforgalmi részek karaktere, állapota, felszereltsége. Elég futó pillantást vetnünk a Károlyi-palota mai külsejére, a folyosók, termek, tárak és munkaszobák állapotára, máris nyilvánvalóak nagy és elodázhatatlan teendőink. Az épület hamarosan meginduló külső és belső rekonstrukciója során — a lehetőségekhez mérten — érvényt kell szereznünk a korszerű közművelő tevékenység környezeti és tárgyi követelményeinek is. Megoldandó feladat — egyebek között — az épület célszerűbb beosztása és tagolása, az egyes múzeumi egységek ésszerűbb elhelyezése, a belső terek artisztikus kiképzése, a kiállítási helyiségek és pihenők, olvasók változatos rendszerének kialakítása, a modern gépészeti berendezések megépítése, a tárak szükséges apparátusának kifejlesztése és korszerű műhelyek kialakítása, felszerelése, a szükséges szociális létesítmények megteremtése, és általában a munkafeltételek javítása, a szellősség, világosság és tisztaság biztosítása, az áttekinthető belső tájékoztató rendszer kiépítése. E feladatok szisztematikus és maradéktalan megoldásával tudunk hatékony közművelődésre alkalmas, kulturált környezetet teremteni múzeumunkban. A művelődés integrációja — világjelenség. Múzeumunknak is fel kell figyelnie erre a művelődés szerkezetében végbemenő folyamatra, tevékenységünket hozzá kell igazítanunk. Kényszerítő szükségszerűség is, de érdekünk is fokozottabban együttműködni a hazai és külföldi társintézetekkel, közművelődési és kulturális intézményekkel. Közművelődési programunkat, távlati terveinket időről időre egyeztetnünk kell; közös muzeológiai, tudományos kutatásokat, közös akciókat kell szerveznünk; szorgalmaznunk szükséges a bel- és külföldi tapasztalatcseréket, a szakemberek és kiállítások cseréjét. Egész közművelődési arculatunk kibontakoztatásának, munkánk tartalmasabbá és hatékonyabbá válásának hatalmas és jobbára még kiaknázatlan lehetőségei rejlenek a kulturális intézményekkel való együttmunkálkodásban, együtthatásban. A művelődés integrációja megköveteli, de meg is könnyíti a kulturális intézmények expanzivitását. Múzeumunknak is szüntelenül fokoznia kell jelenlétét a kulturális életben, s növelnie szellemi kisugárzó erejét. Gazdagítani kell a múzeumon kívüli közművelő tevékenységünk tartalmát, formáit: vándorkiállításainkat tartalmasabbá, élénkebbé, változatosabbá kell tennünk, és a közönség legszélesebb rétegeihez eljuttatnunk; meg kell próbálkoznunk iskolai célra készített kis irodalmi kiállítások vándoroltatásával. További nagy közművelő hatáslehetőség ígérkezik az országos irodalmi emlékhelyhálózat, emlékkiállítás-rendszer kiépítésében, megszilárdításában, tárgyi anyagaik gyarapításában és szelekciójában, működésük metodikai megalapozásában és ellenőrzésében. Állandóbb és szervesebb szakmai és propagan-