V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből

SOLT ANDOR AMIKOR PETŐFI STATISZTA VOLT... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből — 1. 1839. február közepén Petőfi — miután atyja levélben közölte vele, hogy rossz magaviselete és előmenetele miatt leveszi róla a kezét — búcsút mondva az iskolának, elhagyja Selmecbányát. Pestnek veszi útját, március 3-a körül meg is érkezik ide. Pár nap múlva váratlanul összeakad apjával, aki ügyes-bajos dolgait elintézni jött a fővárosba, de megugrik előle. A szakítás most már végleges: a haragos öregúr visszatér Szabadszállásra, a kitagadott fiú pedig igyekszik megállni a maga lábán. Rónai álnéven sikerül bejutnia a Pesti Magyar Színházba — nem színésznek, ahogy azt talán gyermeki ábrándjaiban elképzelte, hanem statisztának. De már május 8-án vagy 9-én követi Salkovits Mihályt Székesfehérvárra, onnét pedig Salkovits Péterékhez kerül Ostffyasszonyfára.

1 Körülbelül két hónapot töltött tehát a Pesti Magyar Színház kötelékében. Mit tudunk életének erről a szakaszáról? Költeményeiben nem találunk rá utalást, prózai írásaiban is csak egyszer, futólag tett róla említést, az Űti jegyzetek egyik jól ismert részletében: „Mikor még nyomva sem láttam nevemet, csak magamnak firkáltam; mikor még statiszta voltam a pesti nemzeti színháznál, s hordtam a színpadra székeket és pamlagokat s a színészek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért stb.; mikor még strázsáltam vagy főztem a kukoricagombócokat közlegény társaim számára, s mosogattam a vasedényt oly téli hidegben, hogy a mosogató ruha ujjaimhoz fagyott, s mikor a káplár ,menjen kend'-je lehajtott a havat kihordani a kaszárnyaudvarból: mindenkor már világos sejtéseim voltak arról, mi velem egykor történni fog, s mi meg is történt."

2 De barátainak különböző alkalmakkor részletesebben nyilatkozott. Kemény Jánosnak 1841 májusában a pozsonyi ligetben így számolt be az apjával történt kínos-komikus találkozás utáni eseményekről: „A színészet volt lelkem régi ábrándja, ezért lehangolva, de meg nem törve, a nemzeti színház felé irányítám lépteimet. Hosszabb utánjárás után sikerült is egy statiszta-állást kierőszakolnom Rónai név alatt. A próbákon és előadásokon híven ott voltam és hurcoltam a kortinákat."

3 Még fontosabb Sass István elbeszélése. Amikor 1839. szeptember 1 Vö.: FERENCZI ZOLTÁN: Petőfi életrajza. Budapest, 1896. I. k. 131—144. 2 Petőfi Sándor összes művei. V. k. Budapest, 1956. 21. 3 Ld. HATVÁNY LAJOS: Így élt Petőfi. 2. kiadás, I. k. Budapest, 1967. 262.