V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből

párbeszédre helyezzék. „West e darabot erőben, szorgalommal, szép nyelvvel és fényes dictióval ülteté át a virágdús spanyol költészet kertjéből. Komlóssy azonban leveleitől, virágaitól és illatától megfosztva, soványan, fonnyadva s mászó prózában változtatá által a fellengző jambusokat."

02 A bécsi népszínművek között, amelyek a húszas és harmincas években valósággal elárasztották a magyar színpadot, sok selejtes termék akadt. A Pesti Magyar Színház — láttuk — nem mondhatott le adatásukról, de dicséretére legyen mondva, e tekintetben is igyekezett minél jobbat nyújtani. Ferdinand Raimund (1790—1836) a bécsi népszínmű romantikus irányának világirodalmi színvonalán álló mestere. Drámáit — elsősorban éppen a Tündérvilági leányt és A tékozlót — mesevilág és hétköznapi realitás, érdekes bonyodalom és lélektanilag hiteles jellemzés, népies humor és egy egészen sajátos, egyéni színezetű melankólia, költőiség és színszerűség hibátlan egysége jellemzi. „Raimund az, ki a dörgést, villámlást, menykőütést, új díszítményeket s öltözeteket, kardalokat, nagy személyzetet, tündéreket s több illyes külsőségeket character-, indulatvagy allegóriái festésekkel tud párosítani ; azért is míg más. csupa külsőségekből keletkező spektákulumok hernyó élet után elhalnak, az övéi hosszú életet élnek. Raimund az effélékben igazán classicus, sőt ítéletünk szerint első." Ezt Hazucha Ferenc mondta^

3

, aki ugyan tehetségtelen drámaíró, de jó szemű, intelligens kritikus volt, s hogy helyesen ítélt, azt java íróink hasonló véleménye is igazolja, íme néhány példa A tékozlóról. Toldy Ferenc: „Raimund allegorikus darabjai közül a legnemesb; víg és komoly elemekből szőtt érdekes mese, tarkázott többféle pikant caracterekkel s erkölcsi tanulsággal súlyos. Külső díszei a Kreutzer igen kedves zenéje s az Otto által festett gyönyörű díszítmények s röpművek."

5

'* Vajda Péter: „Jó erkölcsi hatású, szemgyönyörködtető. kedves muzsikát bíró tüneményes színjáték.""'

5 Bajza József: „A gazdag erű Raimundnak e szép tündérregéje nem bír a magyar színpadon annyi hatással, mint a németeken mindenütt."

00 Ehhez a megjegyzéshez hozzáfűzhetjük, hogy a kisebb hatás oka részben a rossz fordítások voltak, amelyek során Raimund darabjainak sajátos bécsi ízéből, hangulatából sok minden veszendőbe ment; ennek ellenére is állandóan adták őket, főleg a „vasárnapi közönség" szórakoztatására. Kari Meisl (1773—1853), Franz Xaver Told (1792—1849) és Friedrich Hopp (1789—1869) a bécsi népszínmű másik ágának, a paródiának voltak szorgalmas és nem tehetségtelen művelői. A fekete asszony (Meisl) és az Enzersdorfi postalegény (Told) két nagyon népszerű francia operának. François Boildieu — Seribe: Dame blanche, illetőleg Adolph Adam — Leuven: Le Postillon de Long jumeau témáját variálta bohózatos stílusban: a Kalapos és harisnyatakács, vagy Ősanya a falu pajtájában (Hopp) — amint azt már alcíme is sejteti — Grillparzer Die Ahnfrau c. sorstragédiájának köznépi környezetbe helyezett tréfás visszája akart lenni. A közönség a két operát a német színházból ismerhette, Grillparzer drámáját a Pesti Magyar Színház is játszotta — most derülhetett paródiájukon, annál is inkább, mert mindhárom darab ügyes színpadi alkotásnak bizonyult. Bajza igazán nem lelkesedett a bécsi népszínművekért, de a Fekete asszonyról elismerte, 52 Honművész 1837. 90. sz. november 9. 717. — Mint a Pesti Divatlap színi kritikusa, 1844ben Petőii is megrótta Komlóssyt nyakatekert, magyartalan fordításaiért. (Ld. PÖM. V. k. E.) 53 Rajzolatok 1836. I. félév 24. sz. március 23. 191. 54 Athenaeum 1838. II. félév 17. sz. augusztus 26. 279—280. h. 55 Hasznos Mulatságok 1838. II. félév 18. sz. szeptember 1. 144. 56 Athenaeum 1838. II. félév 21. sz. szeptember 9. 342—343. h.