V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól
ragadta a többi színészeket is, a szereptudás és az alakítás színvonala szempontjából egyaránt. A levél végén elégtétellel állapítja meg: „Városkánk díszére legyen mondva, Egressy úr méltánylást nyert, s vele együtt jobb színészeink is, többször és többek által hivatván estélyekre, s megvendégeltetvén." Számunkra azonban ezúttal fontosabb az, amit Zsigmondi a művész jún. 18-i jutalomjátékával kapcsolatban említ (előrebocsátva, hogy ezúttal „különösen, a szó teljes értelmében tömve volt" a színház): „felvonás közben mutatá Komáromi úr, a szeretett Egressynek átnyújtás alkalmával, azon belül aranyzott ezüst billikomot, mellyet a pápai reform, főiskola növendéki jutalmul s méltánylásul készítetének a jutalmazandónak. Színház végeztével éji zenével tisztelték meg a nevezett növendékek." A levél nem említi, de bizonyosan ez alkalommal — az előadás szünetében vagy az éji zene közben — szavalták el azt a művész tiszteletére írt és a főiskolai nyomdában kinyomtatott, „Egressy Gáborhoz" c. alkalmi verset, melynek a nyomda iratai közt és Egressy Gábor hagyatékában is maradt fenn egy-egy (e napról keltezett) példánya/ 10 A költemény meg nem nevezett szerzője valamelyik felsőbb osztályos diák, bölcsész vagy jogász lehetett. Inkább művelődéstörténeti érdekessége, mint költői értéke kedvéért idézzük ezt a kis ódát, az annak idején szokásos színész-üdvözlők érdekes darabját, Egressy és a vidéki fiatalok találkozásának dokumentumát, mely a művész dicséretén keresztül a színház erkölcsnemesítő és hazafias küldetésére is utal: Egressy Gáborhoz Prometheus, az emberalkotó Meglopta a magas eget: A menny öröklelkétől lángra gyúlt A néma por, a föld felett. Azóta égbe vissza vágy a szív S magasra tör lángérzete. De hah! porsátorában földi vágy S vak szenvedély vív ellene. — Te a szív érzetét felhangolod: Az, túlvilágba olvad át. És visszabűvölöd a múlt idő Sötét színét, vagy víg szakát. Lerántod a bűnszenvedély fölül Az áruló álarcokat, 46 És szózatod a nép s a hon iránt A honfi szívnek lángot ad. — Érző szívünk félistenülten áll, Midőn szavaddal ihleted: Az ihletett szívérzet hangjain Magasra zengedez neved. 45 Ref. Egyh. ker. Könyvtár, Pápa: „Levéltári anyag a könyvtárban" 344. sz., ill. OSzX, Színháztört. Oszt.: kékszínű példány, aranyozott keret- és címnyomással, Egressy egykori példánya. 46 Ez Schillertől vett gondolat, vö. a Képzőtársaságban Pap Dienestől lefordított, a 35. sz. jegyzetben említett filozófiai írása e részletével: „Sie [die Schaubühne] zog dem Heuchler die künstliche Maske ab und entdeckte das Netz, womit uns List und Kabale umstrickten. Betrug und Falschheit riss sie aus krummen Labyrinthen hervor und zeigte ihr schreckliches Angesicht dem Tag." Stb. (L. a 35. sz. jegyzetben id. mű XI. k. 94—95.)
