V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből

sorát. Toldy azAthenaeumban, Kiss Iván a Honművészben részletesen elemezték és méltatták Egressy teljesítményét, s elismeréssel szóltak a többi szereplőről is. Említsük meg, hogy a bolondot — a színlap akkor mindig „bohócot" mondott! —, Petőfi emlékezetes kecskeméti szerepét, Telepy játszotta; Kiss Iván szerint „elég szeszéllyel, de szerepe jelentőbb helyeinek mindenütt nem elég súlyt adva. Lear bohóca egy meztelen igazság; így annak remek idomait semmi részén sem szabad beburkolni."

83 Történeti szemmel nézve a két hónap legkimagaslóbb színházi eseménye a Bánk bán színrevitele volt. Katona remekműve nem számított újdonságnak, a Budai Színtársulat műsorán háromszor is szerepelt, anélkül azonban, hogy különösebb hatást keltett volna. Nemcsak a közönség, a kritika is idegenkedéssel fogadta: megriadt az „asszony-becsmérlésektől és több más nyerseségektől", untatónak találta „az üres sóhajtásokat, a hosszas és lármás, dühöngő, céltalan elmélkedéseket". Nagy kockázatot vállalt tehát Egressy, amikor március 23-i jutalomjátékául éppen a Bánk bánt választotta. Tudták ezt a színház tagjai is: Lendvayné visszaemlékezése szerint ideges nyugtalansággal készültek az előadásra, s rossz hangulat vett erőt rajtuk, amikor az első felvonás után néma csendbe burkolódzott a nézőtér. De Petur monológja a II. felvonásban már mozgásba hozta a közönséget, Tiborc panasza pedig — amelyet Bartha remekül adott elő — zajos tetszést aratott. Egressy — társai segítségével — végül is megnyerte a csatát, tisztelői az előadás végén nagy ünneplésben részesítették, s Bécsben nyomatott saját arcképét nyújtották át neki. Még fontosabb azonban, hogy ez az est fordulatot hozott Katona József megítélésében: Vörösmarty ismeretes, sok tekintetben rejtélyesen tartózkodó bírálatát leszámítva folyóirataink színházi referensei kórusban zengték a Bánk bán és szerzőjének dicséretét. Igaza volt Erdélyi Jánosnak, amikor egy évvel később Katona életrajzi adatainak összegyűjtésére serkentő felhívását így kezdte: „A Pesti Magyar Színház megnyitása óta a drámaközönségnek alig volt szebb estvéje, mint múlt évi márc. 23-án, midőn Bánk bán, eredeti szomorújáték Katona Józseftől, adatott Egressy Gábor javára."

84 4. Az egyes drámák, a műsor és az előadások jellegének, színvonalának ismeretében először is arról tájékozódhatunk, milyen darabokban és milyen néma szerepekben léphetett fel költőnk 1839 tavaszán a Pesti Magyar Színház színpadán. A vígjátékok és a színművek, minthogy családi környezetben, lakószobákban játszódnak, ebből a szempontból nem jöhetnek számításba. Kivétel Dumas Keanje: a második felvonás színhelye egy csapszék, amelyben vendégek, matrózok iddogálnak, jönnek-mennek. Figyelmen kívül hagyhatjuk az operákat is. Ezekben a statisztéria funkcióját az énekkar látta el; egyedül Mercadante Eskü c. dalművének színlapján olvashatjuk a következő tájékoztatást: „Néma személyzet. Lovagok. Örök. Manfred fegyvernökei és testőrei." A történelmi drámákban már jelentős feladatot kaptak a statiszták, hiszen az ő segítségükkel: udvari méltóságok és ezeknek kísérete, apródok, szolgák, katonák felléptetésével lehetett csak a megfelelő környezetet, a sajátos történelmi 83 Athenaeum 1838. I. félév 37. sz. május 10. 591—592. h.; — Honművész 1838. 36. SZ. május 6. 278. 84 Ld. részletesen NÉMETH ANTAL: Bánk bán száz éve a színpadon. Budapest, 1935. 52—69.