V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből
A Pesti Magyar Színház tehát március 10-e és május 7-e között 53 előadást tartott. Játszottak: 31 alkalommal egész estét betöltő prózai, illetőleg énekkeltánccal vegyes prózai darabot; 14 alkalommal egész estét betöltő operát; 5-ször pedig rövid prózai darabot balettel vagy mutatvánnyal párosítva. Háromszor ún. „akadémiát", vagyis hangversenyt — szavalattal tarkítva, vagy anélkül — rendeztek. Azon a 36 estén, amikor színdarab volt műsoron, összesen 32 művet adtak elő; közülük hatot — három magyart és három idegent — első ízben (Bethlen Ferenc: Én, Kunoss Endre: Istenítélet, Hazucha Ferenc: Visegrádi kincskeresők — Federici: Capriciosa, Hopp: Kalapos és harisnyatakács, Töpfer: Falusi ártatlanság). A felújított darabok száma négy: Katona: Bánk bán, Kotzebue: Szerelem gyermeke, Wolf: Caesario, a férfigyűlölő és Schiller: A messzinai hölgy, Négy drámát ismételtek egyszer-egyszer: Gaal: Peleskei nótárius, Bethlen: Én, Flut: Én voltam, és Federici: Capriciosa. Szerző és műfaj szempontjából a drámák a következőképpen oszlanak meg 26 : A szerző Műfaj magyar német osztrák francia angol olasz spanyol összese Tragédia 4 2 1 7 Színmű 3 2 1 6 Vígjáték 16 2 1 1 11 Népszínmű 27 3 5 8 összesen 8 16 4 2 1 1 32 A számok sok mindenről vallanak. Az, hogy 6 magyar szerző 8 drámájával szemben 22 idegen szerző 24 művét adták elő, eredeti drámairodalmunk gyengeségét tükrözi. A külföldi művek között 16 németet (osztrákot) találhatunk, vagyis kétszer annyit, mint magyart és négyszer annyit, mint franciát. Ez azt bizonyítja, hogy Bécs irányító szerepe színházi kultúránkban váltig fennállott; a francia romantika felszabadító, frissítő hatása — az Athenaeum körének kitartó erőfeszítése ellenére — ekkor, a 30-as évek végén még alig érvényesült. Figyelemre méltó az is, hogy a vidám darabok száma messze felülmúlja a komolyakét. Legfeltűnőbb azonban a műsornak mai viszonyokhoz mérten szinte elképesztő változatossága. A játékrendben nemcsak valamennyi abban az időben 26 A színlap szerint a Mariana szerzője Treitschke, A genfi árvá-é Castelli. A valóságban Treitschke az angol James Sheridan Knowles, Castelli pedig a francia Victor-Henry-Joseph Ducange darabját dolgozta át németre; kimutatásunkban ezért az előbbit az angol, az utóbbit a francia színművek közé soroztuk. 27 Így jelöljük a bécsi „Volksstück" körébe tartozó fordított-magyarosított, valamint a mintájukra készült eredeti magyar darabokat. Az osztrák népszínművek három típusa alakult ki: 1. Zaubermärchen, Zauberposse, 2. Parodie és 3. Lokalstück. Magyar elnevezésük: 1. tündérbohózat, tüneményes vígjáték, tündérrege; 2. énekes bohózat, bohózat énekkel és tánccal. A tisztán prózai Lokalstück nálunk nem gyökeresedett meg. Meg kell jegyeznünk, hogy a „paródia" elnevezést olykor mind a három népszínmű-típusra alkalmazták. A műfaj kérdéséről ld. bővebben: PUKÂNSZKYNÉ KÄDÄR JOLÁN: A magyar népszínmű bécsi gyökerei. ItK. 40. évf. 1930. 144—14G. 5* 67
