V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből

Ezek a nézetek sem újak, sem eredetiek nem voltak, elevenen éltek a kor irodalmi-esztétikai gondolkodásában, s nagy részüket dramaturgiai irodalmunk régebbi korszakának emlékeiben is megtalálhatjuk. De bátran feltehetjük, hogy Petőfi eme, a színjátszással kapcsolatos ars poétikájának kialakulásában — ha öntudatlanul, az emlékezet legmélyebb rétegeibe ágyazva is — a Pesti Magyar Színházban nyert benyomásoknak is részük volt. 3. A Pestre érkező Petőfi szellemi poggyászából drámairodalmi ismeretek sem hiányoztak. Kotzebue műveit — a Kovacsóczy-féle kiadásban (Kotzebue Ágoston jelesebb színdarabjai. Fordították többen. Kassa, 1834—36. Húsz kötetben.) — már Selmecen olvasta Szeberényi Lajossal együtt

2

'

1

, Aszódon, és Selmecbányán pedig sűrűn látogatta a vándorszíntársulatok előadásait. Ezeknek műsora azonban messze elmaradt a nagyobb színházakétól, mind időben, mind értékben — azonkívül Selmecen német trupp fordult meg, amely természetesen nem játszott magyar darabokat. Azt mondhatjuk tehát, hogy költőnk Pesten részesült először művészi színvonalon álló színházi élményekben, itt szerezhetett behatóbb ismereteket mind a klasszikus, mind a korabeli drámairodalomból. Hogy ebben a kérdésben világosan lássunk, vegyük szemügyre a Pesti Magyar Színház játékrendjét, — először időrendi összeállításban, minden kommentár nélkül, majd utána részleteiben is, értékelve.

2,> Március 10. Gaal József: Peleskei nótárius énekes bohózat 4 fv. Z: Thern Károly Zajtay István — Szentpétery; Baczur Gazsi, pesti korhely — Bartha; Sötétség királynéja — Komlóssy Ida; Tóti Dorka, géczi boszorkány — Kovácsné; Sugár Laci, haramia — Lendvay; Tiszafüredi bíró — Szigligeti; ifj. Zajtay István — László; Hopfen, gazdag pesti serfőző — Szilágyi; Fáni, leánya — Szentpéteryné; Nina, szobalánya — Bartháné; Halmi, gavallér — Szerdahelyi; Othello — Fáncsy; Desdémona — Miskolczi Júlia. 11. Halm, Friedrich: Griseldis színjáték 4 fv. F: Fáncsy Lajos Artus király — Fáncsy; Tristan, a bölcs — Udvarhelyi; Gavin — Szigligeti; Walesi Perci val — Bartha; Cedrik, szénégető — Szentpétery; Ginevra, Artus neje — Bartháné; Griseldis, Cedrik leánya, Percival neje — Lendvayné. 12. Auber, Daniel-François — Seribe, Eugène: Báléj nagy opera 5 fv. F: Szerdahelyi József 13. Raupach, Ernst: Királylány mint koldusnő, vagy: Az élet iskolája színjáték 5 fv. F: Deáki Filep Sámuel 24 Ld. HATVÁNY: i. m. 248. 25 Kimutatásunkat a ránk marad és az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárában őrzött eredeti színlapok alapján állítottuk össze. A szerzők és a íordítók nevét — eltérően a színlaptól, amely sokszor csak a vezetéknevet, néha még azt sem közli — teljes alakjukban tüntetjük fel; viszont a darabok műfaji megjelölését, mint a kor irodalomtudatára jellemző adatot, változatlanul hagytuk. Operáknál az első helyen a zeneszerző, második helyen a szövegkönyv írója áll. Ismertetjük az irodalom- és színháztörténet szempontjából legfontosabb prózai darabok szereposztását is, mégpedig a színlap szövege szerint; a kisebb, lényegtelen szerepeket azonban elhagytuk. A használt rövidítések: F — fordító; Z — zeneszerző; fv. — felvonásban. A „felújítás" azt jelenti, hogy a darabot ugyan a Pesti Magyar Színházban először adták, de a Budai Színtársulat a Várszínházban 1833 és 1837 között már játszotta.