V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Ismeretlen Orlai Petrich-festmény Petőfi otthonából — Petőfi lefoglalt képeinek sorsa
egymásutánja szerint: Vergniaud, Petion, Thionville, Robespierre, Roland, Kosciuszko, Tallien, Desmoulin, Marat és Danton képei kerültek elő, egytől egyig igen szép és értékes lapok, Delpech Francois-Séraphin (1788—1825), 14 majd Delpech özvegyének litográfia-intézetéből. E tíz ismert és számontartott kőrajz mellett és a most felfedezett Orlai-féle Alföldön kívül még három összetekercselt, megviselt portré került elő újabban Jókai relikviái közül. Ugyanehhez a sorozathoz tartoznak és nevük a visszaszolgáltatottak felsorolásában is szerepel: P. J. Béranger, A. Lameth és Lafayette képmásai. Mint az alföldi róna festménye, ők is elkerülték eddig minden leltározó muzeológus szemét, de még egy hátirat sem ad érthető magyarázatot lappangásukra. A meglévő tizenhárom litográfiával 1 ', a három Orlai-festménnyel (Petőfi szülei és az Alföld), Barabás ismert arcképeivel: Petőfi, Szendrey Júlia, Arany János és Garay János portréival — a teljesnek egyharmadával — visszavarázsolhatjuk Petőfi egykori, önmaga alakította környezetének légkörét, kiegészíthetjük egyéniségének már ismert pozitívumait. 16 A képzőművészet aktív szeretete, a képigény új jelenség a XIX. század közepén. A sort az írók között a század elején a műértő és művészetszerető Kazinczy Ferenc indította el, aki szűkös családi vagyonából varázsolta össze a sárospataki kollégiumban ma is őrzött becses metszetgyűjteményét, és sajátmaga és írótársai, számunkra felbecsülhetetlen értékű arcképgalériáját. Őt Kisfaludy Károly követte, ki Aurorája illusztrációival a magyar képi kultúra múlhatatlan érdemű megalapozója lett, és aki saját művészi munkája mellett a maga szegény-gazdag nemesi vagyonával már jelentős kis képtárat gyűjtött össze. Példájuk többeket vonzott, de elsők között Petőfit, aki önmaga erejéből vált azzá, aki lett és aki alkotói öntudatának biztonságával tartotta már magától értetődőnek a családi portrék, a hazai tájképek és az ideálok arcképeinek igényét. Nyomában nyer polgárjogot lassan irodalmáraink és íróink képzőművészeti igényessége. I'' P. Larousse: Grand Dictionnaire universel du XIX. siècle, é. n. 372. ,,Delpech Francois-Séraphin, écrivain, né à Paris en 1788, mort en 1825. Il se livra à l'étude des beaux-arts, devint un excellent dessinateur. . . On a de lui . . .: Iconographie des contemporains, collection de portraits lithographies, qu'il commença à faire paraître en 1823, et dont la publication fut continuée par sa veuve." 15 1., p. j. BÉRANGER. („Maurin", Lith. de Delpech.) 2., DANTON. („Grevedon. 1825", I. Lith. de Delpech.) 3., CAMILLE DESMOULINS. („Maurin", I. Lith. de Delpech.) 4. KOSCIUSZKO. („Moynet d'après Mauzaisse", Gilhaut frères, éditeurs.) 5., LAFAYETTE. („Maurin", Lith. de Delpech.) 6., A. LAMETH. („Hesse", I. Lith. de Delpech.) 7., MARAT. (,,H. Grevendon = 1824." I. Lith. de Delpech.) 8„ PETION. („Hesse", I. Lith. de Delpech.) 9., ROBESPIERRE. („H. Grevedon", Lith. de Delpech.)' 10., ROLAND. („Hesse", I. Lith. de Delpech.) 11., TALLIEN. („Belliard", I. Lith. de Delpech.) 12., MERLIN DE THIONVILLE. („Maurin", Lith. de Delpech.) 13. VERGNIAUD. („Maurin", Imp. Lith. de Delpech.) 16 Itt köszönjük meg J. Thuillier professzor úrnak, hogy e tanulmány megjelenése közben Petőfi francia „forradalmár" portréinak litográfiáit Franciaországban felkutatta és a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozta.
