V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Ismeretlen Orlai Petrich-festmény Petőfi otthonából — Petőfi lefoglalt képeinek sorsa
miatt még a hátirat is nagyobb jelentőséget kapott. Azon az egyszerű, objektív tényen, hogy Petőfi képei nem kerültek árverésre azonban mindez nem változtatott. A mezőberényi képről első ízben éppen Orlai Petrich Soma nekrológjában, a Vasárnapi Űjság 1880. évi 24. számában történt említés 4 : „Egy harmadik Petőfi-arczkép tőle még ismeretlen a közönség előtt. Ezen tetőtől talpig lefestette Petőfit, mégpedig piros nadrágban, kényelmes pongyolában, amint egy asztalhoz dőlve pipázik. E kép a költő testvérének, Petőfi Istvánnak birtokában volt, ki nagy becsben tartotta, s halála előtt nem sokkal kaptuk meg tőle lemásoltatás végett. Amíg ez megtörténhetett, tulajdonosa és festője is meghalt." Két héttel később, a lap 26. számában fametszetben közlik a „Petőfi Mezőberényben" csizmás változatát, a kompozíció hátterében festményünk pár darab jávai. 5 A szövegben a névtelen szerző leírja, hogy megkereste Orlait, engedné át a Vasárnapi Újságnak lemásoltatás végett a képet, amit a festő Szendrey Júliának adott, akitől fiához, Zoltánhoz, majd Petőfi Istvánhoz került Csákóra. A festményt még Orlai hozatta Pestre, mikor már gyengélkedett. A kép leírása így szól: „Reggeli pongyolában van. Tiszti egyenruháját levetette s az ott fekszik mellette a pamlag szélén, leborítva zöldszínű köpenyével, mely fölött a vadászokéhoz hasonló alakú fekete kalap látható, csatos szalaggal és piros stucztollal. .. szűk sötétszürke nadrág van a testén, derékon körülkötve vörös gyapotshawllal, míg lábait zölddel szegélyezett piros szattyánbőrből készült könnyű reggeli csizma borítja ..." A cikk végén az áll, hogy a szerkesztőség a képet a Nemzeti Múzeumnak adta át. Ennyit tudunk meg az 1880. évi ismertetésből s benne csak az marad a zavaró, hogy a cikkben megadott méret: 28X 36 centiméter nem egyezik a Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokában ma is meglévő festmény méretével: 67 X 57 centiméterrel. 6 A későbbi kutatások megkísérelték rekonstruálni a mű készülésének történetét. Orlai, mint sokszor tette, és éppen Petőfi képei esetében ismételten, ezúttal is több változatot festett. A mezőberényiről kettőt ismerünk, egy papucsos és egy csizmás változatot. Az első — mint Várkonyi Nándor is kifejti Petőfi arcképeit tárgyaló művében —, a papucsos, még Petőfi életében készült, a második, a csizmás, már halála után. Az elsőn Petőfi ingujjban, papucsban, otthonos hangulatban ül, mögötte oszlop, boltív töri meg a hátteret, mellette katona köpenye, kardja, kalapja. A második megfogalmazáson sok apró részletet megváltoztatott Orlai, minden ecsetvonása aprólékosan kidolgozott. 7 A leglényegesebb eltérés az első és a második között az, hogy itt a költőt elegáns csizmával öltözteti fel, alakját megnöveli, a háttér meghittebb tagolását elhagyja, egységes, sima falfelületet fest mögéje. A változtatásoknak egytől egyig azonos magyarázata van: ekkor már nem az adott pillanatot, konkrét helyzetet festi meg, hanem emléket állít a meghalt nagy barátnak. Petőfit már nem egy nyári reggel közvetlen atmoszférája veszi körül, a portré reprezentatívabb lett, emlékképpé vált. Ezt a változatot Orlai Júliának szánta és az új kiegészítések is neki szólnak: Petőfi kezén jegygyűrű van, és a sima falon mögötte az alföldi róna keskeny aranykeretes kis festménye — mint látni fogjuk —, egy kép az egykori közös otthonukból. Az első változaton Petőfi 4 Orlay Soma, 1822—1880. Ismeretlen szerzőtől. Vasárnapi Újság, 1880. 24. sz. 383—84. 5 Petőfi Sándor kiadatlan arczképe. Ismeretlen szerzőtől. Vasárnapi Üjság, 1880. 26. sz. 415. skk. 6 Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnok ltsz. 142. of, v. 67 X 57 cm, jelzés nélkül. 7 Petőfi Irodalmi Múzeum M.65.44.1. ltsz. of, v. 75 X 58 cm, jelzés nélkül.
