V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
nyolc vasárnap volt. Viszont az Őszi reggel járok .. . (1845), ha nem is sokat, valami fogódzót ad: a terminus post quem minden esetre a PÖM (I. 309) adta aug. 20-a után lehet, hiszen már „Sűrű ködnek játyolában a táj", sőt már a jövendő (!) szüret képe is felmerül. A vers a Szerelem gyöngyeinek — megjelent 1845. október 20-a után — XXVIII. darabja, tehát elég hátul van a sorban (összesen 39 verset tartalmaz). Még ha elfogadjuk is Petőfinek későbbi — 1847ből való — helymegjelölését (Szalkszentmárton), a vers a (mostani) szalkszentmártoni tartózkodás vége (szept. 8.) felé keletkezhetett. Hogy itt legalábbis szeptemberi keletkezéssel kell számolnunk, mellette szól a szomszédos versek sok nyílt és burkolt célzása a kora őszre: „Oly szelíd, szép Őszi délután van!" (Elnémult a fergeteg . . .) „Vándorolni... vándorolni, mint a / Fecske, mint a gólya szabadon:" (Oh, mi szép. . .): „A szomszéd tóból vadludakat / Látom csapatban messze szállani:" (Falun). Ebből a korszakból még két — a születés, keletkezés, kronológia szempontjából sok tanulságot nyújtó — versre térnék ki röviden. Az egyik a Piroslik már a fákon a levél. . ., melynek keltezésébe sok kutatónak, biográfusnak, monográfusnak beletörött már a bicskája. 17 Arról már beszéltem, hogy a PÖM (I. 322) 1845 szeptemberére keltezi, holott a vers a Pesti Divatlap ez évi Nyárutó (augusztus) 28-i számában már megjelent, itt inkább a Petőfitől (1847-ből származó) „Dömsöd" helymegjelölés s az ebből adódó időpont (Petőfi — Mezősi Károly szerint — július 23-a után, Pestre térve ejthette útba Dömsödöt), illetőleg a versnek erősen késő őszi utalásai közti ellentmondás vár megoldásra. A versben már „süvölt az őszi szél", „a mező deres; / Pásztor, betyár meleg tanyát keres", a betyár méghozzá „Átkozza a hűs őszi éjszakát". Mezősi Károly a vers helyzetdal-jellegével magyarázza az ellentmondást: „Itt a realitások szigorú követelményétől még Petőfi is felmenthető" (i. m. 24.). Lehet, hogy így van, a magam részéről azonban csak utalnék a születés és leírás ténye közti különbségről mondottakra. Ennek elfogadásával megszűnik minden ellentmondás, s megmarad a Petőfi alkotásmódjában megfigyelt élményrealitás igazsága is. Föl kell tehát tennünk, hogy ez a vers még 1844 késő őszén fogamzott (több rokon hangulatú verssel együtt!), de Petőfi 1845. júl. 20-a után írta le Dömsödön s küldte be a Pesti Divatlapnak. Nem mellékes körülmény, hogy a másik két vers —• Van a nagy alföldön csárda, sok ... és Paripámnak az ő színe fakó ... — melynek társaságában versünk megjelent, szintén korábbi (valószínűleg 1844-i születésű). Petőfi most friss, aktuális, személyes verseit nem akarja folyóiratban közölni: állítja össze a Szerelem gyöngyeit, s — láttuk — ilyenkor előkap régebben született, esetleg le is írt költeményeket, s azokat adja le a szerkesztőknek . . . Ellenpróba és további tanulság. Ugyancsak az év őszéről való a Hegyen ülök ... kezdetű vers, melyet a PÖM (I. 346) „Pest, 1845. október 16.—november 25. között" keltezéssel lát el. Ez is „őszi" vers, de benne még a boglya tetején ülő (tehát még el nem költözött) gólya szemlélete asszociál egy hasonlatot, s bár itt is már „sárgapiros" a fák levele s „zúg a szél" (de nem „süvölt"!), a legkonkrétabb jelzések ilyesmit mondanak: „Közelget az időjárás ősz felé" és „Innenonnan lehull a fák levele" — summa summarum: mindez szeptemberre, annak is inkább az első harmadára mutat. Ami most már zavarba hozta a keltezés körül szorgoskodó kutatókat, az az a körülmény, hogy Petőfi az összes Költemények 1847-i, egykötetes kiadásában Borjádról, a későbbi kétkötetes Összes Költeményekben Pestről keltezi a verset. A hagyomány, a vers hangulata, 17 A kérdést részletesen tárgyalja: MEZŐSI KAROLY: Petőfi és családja Dömsödön. Pest Megyei Múzeumi Füzetek I. [1964.] 20—24.
