V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
A kronológiában akár éves eltolódásnak egyik további magyarázata az. hogy Petőfi kötetei összeállításakor gyakran a megjelenés évét sugallja — a beosztással •— a keletkezés évének. Holott vagy az alkotói munka objektív körülményeiből, hol magának Petőfinek az első közléskor megadott datálásából nyilvánvaló, hogy az a mű vagy művek nem akkor, még olykor nem is abban az évben keletkeztek. így kerül például 1845 első hat napjára négy vers a kiadásokban. Január 7-én ugyanis meghal Csapó Etelke, e versek tehát — gondolja joggal a kiadást előkészítő — hangulatuk, mondanivalójuk alapján — januárban később nem keletkezhettek. (Bár az sem valószínű, hogy akár Petőfi is hat nap alatt négy verset írjon.) Ugyanígy — valamely okból — 19 költeményt sűrít össze 20 napra (Szalkszentmárton 1845. aug. 20. és szept. 8. közé). Az eredetileg meg is jelölt évszám-tévesztésre felemlíthetjük a már szóba került Liliom Petit, mely a Pesti Divatlap 1845. jan. 23-i számában e címmel jelent meg: „Néprománc. (1844.)" — a Versek II. kötetében már az 1845-ös versek közt olvasható. De ugyanígy nyilvánvaló, hogy az 1947ben megjelent A kutyakaparó (febr. 16.), A Tisza 1 (Honleányok Könyve, május) nem 1847-es fogantatású versek, de mivel az Összes Költemények-ben nem jelentek meg, a kiadások 1847-re teszik. (Holott az első A csárda romjai ihletkörében született, az utóbbit pedig feltétlenül még 1846-ban át kellett adnia a kiadvány számára.) A kötetben egyik évről a másikra vagy egyik verscsoportból a másikba való eltolódásnak (következésképpen a kronológiai félreértésnek) egy további magyarázata Petőfinek az a szokása, hogy valamely lap szerkesztőjének (Bajzának, Vahotnak, Frankenburgnak, Kovács Pálnak) egy maréknyi verset küld el vagy ad át, a szerkesztő azután alkalomszerűen válogat bennük, tekintet nélkül azok eredeti időbeli sorrendjére. (Ritkán azonban előfordul az is — de inkább csak Kovács Pállal szemben —, hogy Petőfi ragaszkodik bizonyos közlési sorrendhez.) Könnyen és gyakran megtörténik tehát: valamely vers vagy verscsoport csak a következő évben kerül közlésre, ami önmagában természetes is, de amikor Petőfi a kötetét összeállítja, többnyire a megjelenés évét veszi alapul saját kronológiájában. Pedig néha elképesztő időbeli eltolódással jelennek meg Petőfi versei. (Már ha igaz jelenlegi datálásuk.) Ez az eltolódás, a friss közlés iránti közömbösség (ami alól persze van — minden korszakban -— kivétel) ma már zavarba ejtő körülmény. Tudniillik a közönség, a kritika többnyire azt a Petőfit kapta újként, aktuálisként, akit a költő már többnyire túlhaladott. Közönség, kritika és Petőfi csak nagyritkán vannak szinkronban. Érdekes, hogy Petőfi erre nem sokat ad, ezzel sose védekezik, egész költészetét vállalja. Pedig néha kínos véletlenek származnak ebből az aszinkróniából. A Pesti Divatlapban 1845. jan. 9-én — két nappal Etelke halála után! — Petőfi e verssel szerepel: „Szerelem gyötrelme. (Egy szőke hölgyhöz.) III." A „szőke hölgy" — nem Etelke volt! A kronológia szempontjából pedig ebből az a súlyos probléma adódik, hogy a megjelenés dátuma meglehetős széles időhatárú terminus ante quem, további pontosabb kapaszkodót nemigen ad. Lássuk csak példaként: az Egy telem Debrecenben (az első közléskor hozzátéve: 1844) csak 1845. márc. 29-én, a Szülőimhez csak 1845. ápr. 10-én, A naphoz („1844" évszám-megjelöléssel) 1845. jún. 19-én jelent meg. Mindezek 1844. nyári-őszi versek! De más korszakból is lehet példákat mondani: a lényegében 1945 végén kész Az őrült csak 1846. dec. 19-én, az állítóag 1946. ápr. végéről való Világgyűlölet 1847. márc. ~ FERENCZI ZOLTÁN: Petőfi életrajza. III. k. 1896. 68. jegyz. meg is kérdőjelezi.
