V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
RÓNAY LÁSZLÓ: A Nyugat Petőfi-képe
Babits a Kelj magyar ifjúság kifejezésben szinte szó szerint követi a kor jellegzetes nacionalista énektípusát, a vers lüktetésében is érvényesítve a dalforma lebegését, de csak azért, hogy ráfeleljen a hatásos felszólítással: Tépd le a virágot!) A ..szabadság'" gondolata — igaz, nem Petőfi értelmezésében, hanem egy tépett, menekülő gesztusban — válik a vers végén konklúziójává is, mert az ismét leeresztett hangú zárlatban, melyben elégikusabb hangokat zengetve ezt a gondolatot fogalmazza meg Babits: Avagy virág vagy te? . . . légy virág, légy vigasz! Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az Ö ünnepségén. Koporsó tömlöcét aki elkerülte, most hazug koszorúk láncait ne tűrje eleven emlékén! A szabadság-eszmény vállalása fűti fel Gellért Oszkár 1848 című versének hangját is. A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában lévő Nyugat-példányban — mely Gellérté volt — a szerző ceruzával áthúzta a címet, s autográf írással odajegyezte a költemény eredeti címét: „Halaványul (halaványul a gyáva szavadra, dalom . . .)". Az Egy író életében így magyarázza a cím megváltozását: „Babits eleinte tiltakozik a vers megjelenése ellen. Osváttal beszél telefonon: félti a Nyugatot és félt engem. Osvát: De ha ő nem fél? Babits végül is ragaszkodik ahhoz, hogy a vers címe ne legyen az, hogy Halaványul . . ., hanem 1848, tehát visszamutatás a múltra, s nem vallomás a jelenre és jövőre; továbbá a mottónak írt Petőfi-sor . . . maradjon egészen el. Belenyugszom. Bár a vers címét azok ellenében írtam, akikben a régi forradalmak tüze erősen halványult már. De a fontos mégis csak a versem utolsó két sora volt... : Halaványul a gyáva szavadra, dalod Ellihegem akkor is, ha belehalok. A Nyugat Petőfi-számának egyik legértékesebb tanulmányát Schöpflin Aladár írta. J!l Továbbfejlesztve azokat a gondolatait, melyeket a Petőfi-revízió kapcsán fejtett ki, végeredményben azt a korábbi képet is teljességében elveti, melyet Babits festett Petőfiről szóló tanulmányában. A jövendő nemzedékre apellál, amely ..majd megpróbál a mostani közvélemény elé állított, minden szempontból meghamisított Petőfi helyett egy másik, igazabb Petőfit megismerni". Elsőnek említi azt a rokonságot, amely Petőfi költészetét Adyéval fűzi össze: ..Petőfi abban is merészebb és originálisabb minden kortársánál és Adyig minden más magyar költőnél, hogy a végsőkig levonta a maga költővoltának összes konzekvenciáit. A világgal és a magyar világgal szemben való álláspontja teljesen a költőé, míg más nagy költőink, köztük Vörösmarty és Arany is, többékevésbé a közéleti ember általánosabb attitűdjében állnak a világgal szemben". Schöpflin képének és elemzésének az adja az igazi jelentőségét, hogy Petőfiben véli megtalálni a modern költő első igazi típusát, aki bizonyos vonatkozásokban korszerűbb, előbbre mutató jelenség, mint Arany János: „Mióta a színészélettel felhagyott, s mint költő szóhoz jutott, soha nem gondolt már az exisztencialehetőségre. hivatalra, állásra, írói tollával kívánta fenntartani magát. Ezzel a vonással is teljesebbé válik a modern költő típusához való tartozása, szemben az 19 Petőfi-szempontok. Nyugat. 1923. I. 43.
