V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Apokalipszis helyett kataklizma — A „Szörnyű idő ..." elemzése
Helene így szól az őt és a trójaikat, görögöket egyaránt sújtó csapásokról: ránk Zeusz mérte a rossz sorsot, hogy majd a jövőben énekeket rólunk zengjen sok megszületendő. (íliász, VI. 357—8.) 12 a Nesztor pedig így beszél vendégéhez, Télemakhoszhoz, miután felsorolta a sok-sok bajt, amit ők valamennyien eltűrtek Trója alatt: S még ezeken kívül is tűrtünk sok bajt; de ki tudná mind elmondani ezt a halandó földi lakók közt? i;í (Odüsszeia, III. 113—114.) Nemcsak a túlélés lehetőségeit latolgató második rész tartalmaz célzásokat a homéroszi műre, amelyet, mint láttuk, Petőfi az elpusztult nép örök értékű felelevenítőjének tartott. Az első rész is homéroszian mutatja be a végpusztulást; az Iliász első soraira céloz : Istennő, haragot zengj,... vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak, mert sokezer hősnek erős lelkét Hádészre vetette, míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak és a kutyáknak dobta. Betelt hát Zeusz akaratja,... Létó s Zeusz fia: őneki gyúlt a királyra haragja s ártó vészt keltett a seregben ; hulltak a népek... (íliász, I. 1—5., 9—10.) 14 Homéroszt megidézve, annak idején csupa derűs képet szemelt ki az eposzokból, hogy az elsüllyedt görög világot érzékeltesse: Halljátok Hómért? Dalában a mennyei bolt Egy csendes örömnek örök mosolya ... Most pedig abban a versében, amely nemcsak a történelem értelmét tagadja, hanem a nemzethalál egyedül reális, fogható valóságával szemben gyönge erőlködésnek minősíti a költészetet is, az Iliász, a halhatatlan mű felütésére játszatja rá a maga halandónak, túl nem élőnek beállított művét. Tagadja az eposz lehetőségeit, az eposz eszközeivel. Egész életében vesződött Lehel történetével. Bevallottan kedvenc hőse volt és mindenáron eposzt akart róla írni. Talán azért, mert a magyar mondában benne lelte föl leginkább a „nagy, elhatározó, véres ütközet" hősét, az egész életében győző, végül alulmaradó, ellenségét mégis pokolbaküldő tragikus hőst. Akinek pusztulása ha nem is a nemzet, de a nemzet dicsőségének végét is jelenti. 12/a A Homérosz-idézetek Devecseri Gábor fordításai. 13 Effajta „kiszólások" az eposzban arra mutatnak, hogy az epikus énekek előadóinak kedves műfaja volt a „szenvedéstörténet": HERMANN FRANKEL: Dichtung und Philosophie des frühen Griechentums. München, 1962. 15—16. Ii Homérosz és Petőfi viszonyáról ld. TRENCSÉNYIWALDAPFEL IMRE: A János vitéz. — Humanizmus és nemzeti irodalom. Bp. 1966. 197—230. — Feltétlenül további vizsgálatot érdemel Petőfi és Arany Homérosz-felfogásának kapcsolata.
