V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Apokalipszis helyett kataklizma — A „Szörnyű idő ..." elemzése

részleges, csak egy nemzetet sújtó végítélete azonban nem ilyen kataklizma. Hanem fordított utolsó ítélet, ahol az ártatlanok lakolnak és a gonoszok diadalmaskodnak. 7. Egy ártatlan nemzet lakol. A forradalmi látomásokat hordozó Petőfi-féle apokalipszis azért alakulhatott a történetiséget abszurd mítosszá kikiáltó kataklizma-verssé, mert összefonódott a költőnél szintén alapvető szerepet játszó nemzethalál-eszmekörrel. Herder jóslatának a magyar szellemi életre tett hatása még nincsen kellő alapossággal feldolgozva.' Napjainkig gyűrűző, rendkívül összetett szellemi folyamatról lévén szó, minél előbb kívánatos lenne monografikus feldolgozása. Most csupán néhány megjegyzésre szorítkozhatunk a Petőfit előző költészetre nézve. Az 1791-ben elhangzott, a magyarság kihalását és a szlávok felvirágzását jósoló prófécia a magyar költészetben nem csak önerején jutott olyan karrierhez, hogy a Zrínyi második énekét, vagy a Szózatot ihlette, vagy későbbi példát véve: A régi panaszt, a Buda halálát, utóbbival Adyt, hogy későbbiekről ne is beszéljek. A. magyar füleket érzékennyé tette egy korábbi, nálunk igen kedvelt történetfilozófiai koncepció, a végeredményben szintén az ószövetségi próféciákra, illetve közvetlenül Szent Ágostonra visszamenő Isten ostora-gondolat.

8 A török hódítást a keresztény történetfelfogásba csak úgy lehetett beilleszteni, hogy Istentől bűneink miatt ránk mért büntetésként fogtuk fel, a hódítót Isten ostorává emelve. Egyfajta választott népnek kijáró öntudat is járult a katolikusok által a reformációban, a protestánsok által a pápizmusban látott bűnösség elismeréséhez: nemcsak vezekelünk e szenvedésben, hanem a Kárpát-medencében, a jezsuita történetfilozófia szerint Európa nagy körszínházában folytatott harcunkkal megváltjuk az egész kereszténység bűneit is, mi vagyunk a propugnaculum Christianítatis a diabolikus hatalmak elleni világméretű küzdelemben. Még a reformáció előtt kiformálódott ez a gondolat, a nemzeti messianizmus ideája. Janus Pannonius, talán a török elleni küzdelemre is célozva így ír a világ ovidiusi özönvízben elpusztulását megéneklő De inundatione c. elégiájában: Quid tarnen o superi, nos ne haec tantummodo clades, Tot petit an populos, quos alit über humus? An totum involuit strages simul unica mundum, Imus et illuxit gentibus iste dies? Si pereunt omnes, nec nos superesse rogamus, Aequo animo quivis publica fata subit. Sin Hunni luimus communia crimina soli, Humánum nobis dulce piare genus.

9 Csakhogy Zrínyi után az „isten ostora'-gondolat furcsa átalakuláson ment át. A latin nyelvű jezsuita költészetben felelevenedett, a középkori krónikák nyomán mint a magyarok első királya, Attila, aki szintén Isten ostora volt. Akit azután Isten eltört. A nemzeti katasztrófák már nemcsak olyan magyará7 Bajza 1847-es akadémiai beszédéig tekinti át hatását PUKÁNSZKY BÉLA: Herder intelme a magyarsághoz. EphK 1921. 35—39., 83—90. — Vö. DÜMMERTH DEZSŐ: Herder jóslata és forrásai. FK 1963. 181—183. S Eredetéről ld. ECKHARDT SÁNDOR: Attila a mondában. — Attila és hunjai. Szerk.: Németh Gyula. Bp. 1940. 0 Magyar fordítását ld. SZABÓ LÖRINCtől: Janus Pannonius versei. Szerk.: KARDOS TIBOR. Bp. 1972. 247. — vö. Kardos jegyzetét, 313. 12* 179