V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Apokalipszis helyett kataklizma — A „Szörnyű idő ..." elemzése
jövendölő A gyáva faj, a törpe lelkek ... A Szörnyű idő ... vízióját előlegezi némiképpen a Miért zárjátok el az utamat?: És jőni fognak rettentő napok, A milyeket Csak álmodik most holdas éjeken Az örülésig rémült képzelet. Az apostol differenciáltan bánik az apokaliptikus képekkel és szóhasználattal. Az eposz bizonyos szempontból fordított messiás-történet. 0 Középpontjába nem végítélet, hanem a fokozatos evolúciót hirdető szőlőszem-hasonlat kerül. Az apokalipszis részben a múltba vetítve jelenik meg, mint a jövő előképe, Spartacus lázadásában (IX. rész), részben a börtönében ülő Szilveszter képzelődéseiben, akinek koronként úgy tetszik, hogy „a világ már Az ítélet napján rég túl vagyon, . . ."' (XVIII. rész). Szilveszter meghiúsult merényletének és kivégzésének története és a befejezés, a szolgasorból kitörő új nemzedékkel kerüli az apokaliptikus megoldásokat. Jőj el végre, valahára . . . hívogatja az életet vagy halált osztó elhatározó órát. Az Élet vagy halál! történeti szituációja hasonlít a Szörnyű idő . . .-höz: a nemzet egyedül van, ellenség veszi körül, Isten és ördög ellene esküdött; csakhogy e helyzetet nem minősíti utolsó ítéletnek, sót, biztat, hogy „Föl az utolsó ítéletre, föl!": bízik ennek feltétlen igazságosságában, amely majd a nemzet javára dönt. Apokaliptikus vízió az Akasszátok fel a királyokat! is, az arató halál képével. Kont és tórsai-ban a hazára terülő bús enyészetet emlegeti. Második 1848 című versében összefoglalón mutatja be az írás beteljesültét, a bekövetkezett végidőket. Európai körképében nem feledkezik el a párizsi barikádokról sem: Áll a tenger nagy elbámultában, Áll a tenger és a föld mozog. Emelkednek a száraz hullámok, Emelkednek rémes torlaszok. A Megjött az idő . . . prófétálása tudja, hogy még sok minden jő, „Mit még ad az isten, a nemzetek őre". (Itt még őre . . .) A befejezetlen A nagyszombati csata a kurucok végső harcát festi ki apokaliptikusra. Az 1849-es év első verse, az Újév napján, 1849 úgy ítéli, hogy Isten helyett nekünk kell az utolsó ítéletet a gaz ellenség fölött megtartani. A Csatában ég, föld omlik talán össze. A Szörnyű idő . . . közvetlen előzménye, a fanatizáló Föl a szent háborúra! tökéletes apokaliptikus látomásában megállapítja ugyan a végső idő eljövetelét, de még mindig azt sugallja, hogy Isten velünk van, nekünk kell győzni. Prózájából is kikereshetjük a megfelelő párhuzamokat. A Lapok Petőfi Sándor naplójából szellemi élete tengelyébe állítja a forradalmi apokalipszis varasát. Az Egyeiilőségi Társulat proklamációja — több verséhez hasonlóan — János jelenéseinek Üröm-csillagát kölcsönzi a népek haragjához. A nagy csata csak akkor fog megvívatni, ha előbb a jók és gonoszok teljesen elváltak (Hírlapi cikk, Debrecen, jan. 9. 1849.). Végül — hogy csak a 48—49-es levelezést érintsük — egy Bemhez, franciául írott levelében „les jours noirs et amères" emlegeti, a vers kifejezéséhez hasonlóan. •i tgy elemzi SZEGED Y-MASZÄK MIHÁLY: Világkép és stílus Petőfi költészetében, összehasonlító tanulmány. (Kézirat, az ItK-ban fog megjelenni.)
