V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Apokalipszis helyett kataklizma — A „Szörnyű idő ..." elemzése

rólunk. Magunkra maradtunk a szörnyű időben, a jelenben. Ez a jelen nem pontszerű, hanem kozmikussá növő, múltat eltakaró, jövőt felfaló: „a szörnyűség mindegyre nő". Az idők vége. Hatalmas mészárszék, ahol Isten elvetett népét leöli kard és dögvész. Időtlenségben lebeg a vers, abban az értelemben, hogy abszolút jelen idejéről bebizonyítja, hogy képtelenség. Ha pedig, képtelensége ellenére mégis jelen van, akkor nem érvényes rajta kívül semmi. Vagy csak e végítélet létezik és semmi más, vagy az egész képtelenség, rémálom. Csak a jelen idejű igék érvényesek: a múlt és jövő idejűek vagy bizonytalan érvényűek: Talán . . . megesküvék, vagy fog maradni, s ha lesz, s ha elbeszéli, akad-e majd; vagy a jelenre utalnak: kijutott a részed, mint valának, megértük. Mivel pedig a jelen viszonyfogalom és a vers kihúzza alóla viszonyítási alapját, a múltat és jövőt, ezzel a „jelen", amelyet a legfoghatóbb kifejezésekkel, háború, dögvész, azonosít a vers, megszűnik az „idő" része lenni. A költő egy javítása is erre céloz: a 21. sor eredetileg így hangzott: Kort a késő világnak?, de áthúzta és Időket a világnak? formára javította. Az eredeti forma túl élesen hangsúlyozta volna azt a jelenből jövőbe irányuló normális, „történeti" időirányt, amelyet éppen az egész vers tagad/

1 5. A vers tehát azzal, hogy a jelenben zajló végromlás történetiségét tagadja, a „történelmet" magát mítosznak nyilvánítja. Ugyanis a „mese" szó Petőfi szóhasználatában azonos a mítosszal. Legalábbis erre látszik utalni a Felhők egy darabjának, a Nem sűlyed az emberiség . . . kezdetűnek fogalmazása: Nem sűlyed az emberiség! Ilyen gonosz vala rég, Ilyen gonosz már kezdet óta.. . Hisz különben nem kellett vóna Százféle mesét, Eget, isteneket, Pokolt és ördögöket Gondolni ki, hogy zaboláztassék. A mítosz ilyen, népzabolázó felfogása föltehetően az Enciklopédiára megy vissza. Petőfi történetszemléletében a „történelem" felfogása eredetileg nyilván homlokegyenest ellenkezője volt mindannak, aminek a mítoszt tartotta. A történelem e nézet szerint előrehaladó, értelmes folyamat. Az idevágó kutatások feleslegessé teszik a részletes bizonyítást.'

1 A lényegében Szent Ágostontól származó, majd Hegel által immanens filozófiaivá tett gondolat szerint a Történelem Isten műve: fokozatosan előkészíti a jó végső győzelmét, a végítéletet. Semmiképpen sem mítosz, hiszen a pogány istenekről szóló hamis történeteket a keresztény történetfilozófia nagyjából ugyanazokkal a — lényegében még az antik gondolkozótól, Xenophanésztól, Euhémerosztól, stb. származó — kritikai érvekkel utasította vissza, mint a későbbi felvilágosodás általában a vallásos elképzeléseket. A történelemnek ez a felfogása apokaliptikus. A Szent Ágostontól tételesen megfogalmazott gondolat benne rejlik az ószövetségi jelenésekben, majd János Apokalipszisában. A szörnyű megpróbáltatások után elkövetkező végítélet a 4 PÖM. III. k. Bp. 1951. A vers szövege: 240., apparátus: 351. 5 KORNIS GYULA a francia felvilágosodásból, valamint Herdertől és Hegeltől származtatta: Petőfi pesszimizmusa. Bp. 1936. — LUKÁCS Y SÁNDOR kutatásai rámutattak a francia korai szocializmus és kommunizmus ösztönző hatására, ld. különösen: „...és piros zászlókkal", Kritika, 1967. 11., 1968. 1., 3. és Petőfi és Cabet. ALitt. 1969. 67—88.