V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

FENYŐ ISTVÁN: Petőfi és Kölcsey — Adalék az „apostol-motívum kialakulásához

Ama szentekrül és nagyokrul, akik A szolgaságban szabadok valának, És hirdették az igét, S díj ok halál lett, Csúfos halál !... Kölcsey záró szövege pedig így hangzik fel : ,,. . .Epések lesznek talán szavaim; de keserű, kínos emlékezetek támadnak lelkemben. Mert gondolkodom a népről, mely Zrínyit, az írót, el tudta feledni; mely Faludit, míg élt, nem ismeré, mely Révairól hallani nem akart; mely Baróti Szabót és Virágot meg nem siratta ; s melynek kebelében az ötvenhat évet szakadatlan munka közt eltöltött Kazinczy nyomorúsággal élt és holt. Ö szép reményekre születve, sokat ígérő ifjúságot élve, hirtelen a sors által leveretett; s midőn előtte minden pálya a literátorin kívül bezáródék, az egyetlenegy pályán közönségünk elvoná kezét a magát neki áldozó elől; hogy tévelyegjen elhagyatva, küzdjön nem segítve, s arca izzadását és szeme vérkönnyeit hagyja jelűi kéziratain, s árva gyermekein ínségét. Kétrendbeli folyóírásai, részvétlenség miatt, mindjárt kezdetben elakadtanak; nyomtatott számos művei tizenegy millió népesség között vevőt nem leltének ; legnagyobb becsű kéziratainak nyomtatót nem talált; a halálig tartott fáradozásai jutalmát nem arathatta az országban, hol annyi idegen gazdag táplálást nyert magának. ...Ah láttam én ezen kínokat! mert tanúja valék álmatlanul töltött éjjeleinek; tanúja valék a fájdalmas eljajdúlásnak, midőn barátja vidám asztala mellett gyermekeire visszaemlékezett. Megrezzent akkor minden ideg kebelemben; s véráldozatnak képzelem a szent öreget, mely a nép bűneiért utolsó hörgései közt vonaglik." E hosszas idézetek nem csupán irodalmias reminiszcenciákról, az élethangulat és az ihletállapot véletlen egybeeséséről, a depressziónak a legtöbb művésziéleknél többé-kevésbé hasonló megegyezéséről tanúskodnak? — kérdezhetnők ezt a két mű eddigi részeinek összehasonlítása nyomán. Igen. de az előbbieknél sokkal lényegesebb eszmei egyezésekről is beszámolhatunk! Az eddigi Petőfi-kutatás méltán tartja Az apostol legfontosabb, az írói gondolat magvát hordozó részének a XI. fejezetet, a híres szőlőszem-hasonlatot, amely a vívódó költő történet- és társadalomfilozófiájának összegezése. Emlékezzünk csak néhány felejthetetlen sorára: A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik?... ...Minden nagy lélek egy ilyen sugár, de Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem; Hogyan kívánhatnék tehát, hogy A föld hamar megérjék? ... Érzem, hogy én is egy sugár vagyok, Amely segíti a földet megérni. Csak egy nap tart a sugár élete, Tudom, hogy amidőn megérkezik A nagy szüret, Akkorra én már rég lementem.

0