V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

FENYŐ ISTVÁN: Petőfi és Kölcsey — Adalék az „apostol-motívum kialakulásához

Nem lehet kétséges: önnön sorsát, jelenét és várható jövőjét éli át e verssorokban lírai módon a Nagykárolyban költője; a mozdulat, mellyel Kölcseyt mintegy „életre kelti", a lehető legszemélyesebb: a nemzetét a szolgaságból felemelni akaró, s érte méltatlan üldöztetést, tengernyi keserűséget szenvedő hős látomása a Petőfi-lélek legmélyéből fakadt. A későbbi „apostol"-téma csírája villan meg itt: a költő többé-kevésbé olyan szerepet tulajdonít a csekei halottnak, amely két esztendővel később Szilveszter jellemében és sorsában fog kiteljesedni. Szerepét, amely után vágyódik, s amelytől borzad egyszerre. 2. Ez az a pont, ahol szerintem elérkezünk — minden elvi, világnézeti, osztályhelyzetből, származásból adódó stb. különbözésükön túl — e két költőiélek, költőideál belső affinitásának igazi magvához: Petőfi Az apostol című poémájának, elveinek e teljességre törekvő művészi szintéziséhez Kölcseytől is merített ihletet.

5 Mégpedig nemcsak az élet és a mű nagy egységéből, eszmei jelentése egészéből, de Kölcseynek egy konkrét alkotásából is: a Kazinczy Ferenc felett 1832-ben elmondott emlékbeszédéből. A széphalmi vezér sorsába beleélnie magát különben ugyancsak nem lehetett számára valami nehéz: ha Kölcsey nevével Petőfi képzeletében a bilincs, a börtön és járulékai olvadtak egybe, mindezt a Kazinczypálya ismert realitásai alapján rnég inkább elképzelhette. Cseppet sem véletlen, hogy az Úti levelek Kerényi Frigyeshez Kölcseyről szóló, idézett passzusa előtt közvetlenül arról olvashatunk, hogy az utazó költő előzőleg a munkácsi várban járva ugyancsak egy „megbántott halott" szellemi ajkának szózatát vélte hallani: ,,. . . Az egész idő alatt, míg itt voltam, fülembe valami szellem szomorú dolgokat suttogott. Szavait nem értettem, oly halkan beszélt, csak suttogást haliam, és ennek oly bús hangja volt. Azt sem tudom, ki volt e suttogó szellem? az emlékezet-e vagy a sejtés?.. . 1800-ban és 1801-ben az itteni foglyok egyike volt Kazinczy Ferenc. Szegény Kazinczy! szegény haza!"

0 S a faluról falura „őgyelgő" Petőfi Kazinczy egykori házához is elgyalogol, elmegy látni „a pusztulás és feledés legszívszaggatóbb, legelkeserítőbb képét", s a sírra letérdelve esküdni akar, esküdni, hogy felhagy nagy céljaival. . . Petőfi végül is nem esküszik meg arra, amit a Kazinczy- és a Kölcsey-sors számára egybehangzóan tanulságul sugallt: nem fogadja meg, hogy „a hazáért soha, de soha egy lépést is tenni nem fog." A két tragikus költővezéri életút élménye azonban elkísérte továbbra is, tudata mélyén ott lappangott a forradalom nagyszerű napjaiban is, s — mint azt a következőkben bizonyítani megkíséreljük — belejátszott valamelyest Az apostol ihletébe, elvi-érzelmi összetevőinek genezisébe is. E 48 nyarán, az emlékezetes szabadszállási kudarc után írott híres költemény témája, cselekménye és mondanivalója jóval ismertebb annál, hogysem arról J Kölcsey és Petőfi világképének bizonyos összefüggéseit már Forgács László észrevette, e kapcsolatot azonban csupán etikai jellegűnek ítélte meg, — a magatartás, a közéleti szerepvállalás, az alkotói habitus belső rokonságára már nem figyelt fel. Annál kevésbé, mert — bár találóan mutatja ki a Kölcsey-etika előkészítő szerepét Petőfi világképének. Szilveszter alakjának formálásában —, ezt az etikát Az apostol költőjéhez mérten mindenképp „alsóbbrendűdnek, ,,ellentmondásos"-nak stb. igyekszik beállítani. Vö. FORGÁCS LÁSZLÓ: Ünnep után. Petőfi Apostola és a márciusi ifjak világnézete. Bp. 1960. 100—106. 0 PÖM. V. k. 68., ill. 66.