V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

MIKLÓS RÓBERT: Egy Petőfi-emlékhelyről — menet közben

folyóhoz, amelyet az ember engedelmességre fogott. Nevét a környék lakói ünnepélyesen állandó jelzővel ejtik ki: ő az Üj Túr, míg a régit, a rakoncátlant, melynek egykori torkolatát inkább sejti, mint tudja a táj ismerője, némi megvetéssel Ócska Túr-nak nevezik. Mert nemcsak a falvak alakulnak át, nemcsak a nemzedékek, osztályok állandó átrétegeződésének, el- és bevándorlásának vagyunk tanúi, hanem a táj, az ember környezete is megváltozik. S ez így van jól! Üj városok, városrészek nőnek ki a földből, új falvak települnek, új országutak, autópályák, vizilépcsők, zsilipek, öntözőberendezések épülnek évről-évre. Mindez roppant feladatokat ró a muzeológusra. Az életet nem lehet megállítani, de nem is kell. De meg kell menteni mindent, amit ésszerűen meg lehet menteni, ha másképpen nem, akkor hangszalaggal, a fényképezőgép lencséjével. Szatmárban is sok minden megváltozott, helyenként gyökeresen megváltozott. A hagyományokat illetően a fentebb vázolt kép talán sötétebb a kelleténél, mégis úgy hiszem, van még mit „begyűjteni", van még mit „kataszterbe venni." Ma még nem késő !