V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
GERSKOVICS, A. ALEXANDR: A „Tigris és hiéna" — Részlet a szerző „Petőfi költői színháza" című könyvéből
jében." Petőfi tehát feltárja a galambkirály békevágyának igazi okait, vakság szülte bölcsességét — és egyben terveinek összeomlását is. Elegendő, hogy felhangozzék feleségének izgatott, vészharangra emlékeztető szava és Béla elképzelései szertefoszlanak. Szánalomra méltó és védtelen ezekben a percekben a király, hiába nyújtja ki kezét a küzdők felé: „Férfiak, béke, béke! Tegyétek le kardjaitokat, kérlek benneteket. Parancsolom. Én parancsolom, a király! Nincs, aki szót fogadjon?" 5 Ebben a jelenetben már-már Lear királyra emlékeztet, — vaksága, boldogtalansága és szenvedése teszi képessé arra, hogy ne „király módjára", hanem „ember módjára" értse meg mások boldogtalanságát, amelyen azonban képtelen segíteni. A hatalomért folytatott küzdelemben vereséget szenved Béla is, aki a béke és egyetértés szellemében építené fel országát — és Borics is, aki nem csak a magyar koronát nem tudja megszerezni, de törvényes galíciai birtokait, sőt feleségét is elveszíti. Ez a színmű Petőfi állandó problémáját tükrözi: milyen a kapcsolat a nép és a kiemelkedő történelmi személyiségek között? A feudális korszak ideológusai értelmetlennek tartották a paraszti népfelkeléseket, véleményük szerint a tömegek kötelesek alávetni magukat uraiknak és királyaiknak, az isteni ítélet végrehajtóinak. Petőfi viszont népbíróként ítélkezik Borics és Béla felett. A második felvonás első képének kocsmajelenete — nézetünk szerint —• központi helyet foglal el a műben, és kulcsszerepet játszik, ha a dráma megírásának indítékait kutatjuk. Petőfi itt eszköztelenül, de emlékezetesen ábrázolja az egyszerű embereket. Jelzi, hogy bármelyik kormányzó — akár Borics, akár Béla — kerül ki győztesen a hatalomért vívott harcból, a nép sorsa nem lesz könnyebb. (Korántsem véletlen, hogy Petőfi Shakespeare színművei közül éppen a Coriolanust fordította, — ahol a mű középpontjában szintén a hős és a nép kapcsolatának értelmezése áll.) Igaz, a Tigris és hiéna történeti-politikai problémáját elhomályosítja a rémület témáját variáló, melodramatikus színezet. A dráma telítve van romantikus túlzásokkal, végletekig vitt hibákkal és erényekkel, amelyeket nem lehet a szereplők közötti kapcsolatok logikájával magyarázni. A hősök cselekedeteit vagy a szeretet, vagy a gyűlölet vezérli, középút nincs .. . Az író a dráma ellentétekre épülő, intenzív érzelmi töltésével új drámastílust keresett. Petőfi arra törekedett, hogy a néző is átélje a drámát, képzelete és értelme megdöbbentő élményt kapjon. Ennek a célnak rendelte alá a mű nyelvét is, amely már-már epigrammatikus tömörségével, a dialógusok frisseségével is erőteljesen eltért a korabeli darabok beszédstruktúrájától. Petőfi nem törekedett a történelmi kép pontos és teljes rekonstruálására. Saját gondolatai, töprengései és a romantikus műfaj keretei egyaránt korlátozták, a történeti hűséggel szemben szabadjára engedte költői fantáziáját. Schillerhez hasonlóan kora szemével nézte a történelmet. A Tigris és hiénában az 1848— as forradalom előtti Magyarország számos fontos problémáját állította fókuszba. (...) Petőfi főhős nélkül építi fel drámáját, és nem ragaszkodik a cselekmény egységéhez sem. A darab első részében a legaktívabb szerepet a hatalomra törő, kapzsi Borics játssza. Ám még az első felvonás befejezése előtt meg5 A Tigris és hiénából vett idézetek lapszámát a dráma Pesten, 1847-ben EMICH GUSZTAVnál megjelent első kiadása alapján adtuk meg.
