V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása
így további tagolódásuk nem valósul meg. Hogy a jambusok beszédhangsúly nélküli arsisai akkor is észrevehetővé, hallhatóvá válnak, ha természetes beszédtörvényeink szerint mondjuk a verset, azaz mégiscsak érvényesül a jambikus ritmus, nem tudom elfogadni. Számomra, s meg vagyok győződve: a versolvasók tömegei számára még a hangsúlytalan sorkezdetek sem szuggerálnak a fenti részletben jambusi lüktetést, hiszen a dipodia második jambusában csupa hangsúlytalan szótagot erőltetnénk jambusian „lüktetővé"; s milyen jambust eredményeznek a harmadik versláb „boldog", „bőség", „szegény" szavai, ha az első szótagjukon hangsúlyosak, nem a másodikon? A negyedik verslábban is a „miatt", „fiad" és a másfeles jambust adó „lakóid", „halállal" ellenkező nyomatékúak, mint az emelkedő jambusban lenniük kellene. Csak a nyelvünk törvényeivel ellenkező skandálás tudná itt a jambusokat életre kelteni. A Sáros-vári kirándulásnak alkalmi résztvevője volt Soltész Ferenc, későbbi sárospataki tanár, aki szintén megörökítette a várlátogatást naplójában, sajnos, elég szűkszavúan. Eördögh Dániel, aki ugyancsak az eperjesi Magyar Társaság tagja volt még Sárosyék idejében, s aki Petőfiéknek minden kirándulásán részt vett, azok állandó tagjaiként emlegette később a három költőn kívül Irányi Istvánt, Lukács Pált, a fáklyászene történetét megörökítő Nagy László tanulót és Kánya Jánost. 1 ' 1 Az így kialakuló névsor éppen nyolc fő, amennyit Petőfi is említ. Hozzájuk alkalmilag csapódhatott Soltész, így talán kilencen voltak, ami Petőfi bizonytalan meghatározásával („valami nyolcan") nincs ellentétben. Tompa eperjesi napjainak krónikásánál még Schulek Gusztáv neve fordul elő. 52 Kirándulgattak a Havran nevű, ma már csak névről ismert, kedvelt mulatóhelynek mondott kis kocsmához, Ceméte-fürdőhöz, amely ma is áll, s ahol ma is láthatók még egy vasráccsal védett öreg fa derekán a költő nevének kezdőbetűi, melyeket állítólag ő maga vésett oda. Az egyik eperjesi kirándulás híres, közismert eseménye a költői verseny Kerényi, Petőfi és Tompa között. A versek július 17-én jelentek meg a Pesti Divatlapban:' 3 Az Életképek hamarosan reagált rájuk, megállapítva, hogy a versenyben a Pesti Divatlap a nyertes, mert gazdagabb lett „három jó versezettel", melyek közül egyébként Petőfiének nyújtja a koszorút. 51 Petőfinek nyújtották a pálmát a verseket meghallgató ifjú eperjesi diákok is. Tompának később kiadták egy emlékezését, amelyben soha nem létezőnek nyilvánította az erdei lakot, de ezzel nemcsak a három költő aláírásával a versekhez csatolt jegyzet és az ő Barátim emlékezete című verse került ellentétbe, hanem Irányi István részletes beszámolója is a kirándulás előzményeiről és magáról a költői versenyről. E hitelesnek tűnő elbeszélés szerint ő volt az, aki „a táj szépségétől kellemesen meghatva" a költőknek a kis erdei ház megéneklését ajánlotta a korábban már tervezett költői verseny témájául. 5 ^ Irányi leírásából az is kitűnik, hogy a versengő költők elég sokat ugratták egymást, megjegyzéseket téve egymás verseire. De míg a Petőfi nagyobb tehetségét mindig készséggel elismerő Kerényinél ez az ugratás, vitatkozgatás nem ártott barátságuknak, a valószínűleg csakugyan versengeni óhajtó Tompa és költőnk barátsága már ekkor sem volt zavartalan. Hogy Tompa ebben a versenyben sem szívesen engedte át a babért Petőfinek, 51 HORVÁTH ÖDÖN hivatkozik Eördögh szóbeli közlésére. — HATVANY2: I. k. 722. 52 MÁRIÁSSY BÉLA: Tompa Mihály Eperjesen. Eperjes 1902. 53 pöM. : I. k. 407. 54 Életképek, 1845. júl. 26. 55 HATVÁNY-': I. k. 715—719.
