V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól

belőle „sem szolgabíró, sem professzor",

96 az 1841/1842. tanév végén többé-kevésbé tisztában lehetett, de az időpont kérdésében, főként szüleire való tekintettel, egyelőre nem tudott elhatározásra jutni. Amikor azonban Székesfehérváron az említett kedvező alkalom kínálkozott, mindjárt megragadta, s bármilyen nehezére esett is a döntés, szinte felszabadultan fogalmazta meg ismét magasztos, kettős programját: „Művész és költő! barátom, mint hevülök..." A nyár óta szövögetett tervek megvalósításának küszöbéhez érkezett. Színész lesz és egyúttal költő is. S hogy ezt mennyire komolyan gondolja, az kitűnik 1842/43. fordulója táján Székesfehérváron vagy Kecskeméten írt Az első dal c. költeményéből, amelynek az az indító-gondolata, hogy ő az első magyar színész, aki költő is egyszersmind : Kit a dal istene Szent csókjával füröszt, Első vagyok, hazám Színházad népe közt. — s ezért szenteli ezt ,,az első dalt", melyet színészként ír, éppen pályatársainak. Előző évi dunántúli faluzásának tanulságait vonja le benne, s úgy látszik, a színészet tisztaságát, a színpad „szent céljait" tollával szolgáló magyar költőszínész szerepét szánja magának. Ezért tölti el olyan keserűséggel, hogy színésztársai „asini ad lyram" s el sem hiszik (vagy nem is igen törődnek vele), hogy ő írta az Athenaeumban Petőfi név alatt megjelent verseket.

97 Pedig a kettős életeszmény egyesítésének beszédes jele éppen az, hogy Kecskeméten már a Borostyán színészi álnevet is elhagyja: ettől kezdve a versek szerzője és a szerepek alakítója — a korábban tervezett „Sió" helyett — egységesen „Petőfi Sándor".

98 A „művész és költő" program fokozatosan szertefoszlik majd, hiszen míg Petőfi költészete egyre izmosabb hajtásokat növel, egyre erősebb visszhangot kelt, sőt lassanként szerény megélhetési forrássá is válik, •—• a színészetben (legalábbis látszólag és a fogadtatás tekintetében) egy helyben topog a költő: még 1844. jan. 15-én is úgy ajánlja magát a debreceni színlapon a t. közönség figyelmébe, mint „színészpályára menendő ifjú".

99 Hogy milyen sokáig és milyen makacsul ragaszkodik ehhez a „színész és költő"-programhoz, azt jó barátjának, Lisznyai Kálmánnak hozzá intézett, 1845. júl. 3-án megjelent költeménye

100 mutatja, melyből a „palóc költő" tenyeres-talpas, profanizáló modora mögül is Petőfi tervezgetéseit, érvelését véljük kihallani: 97 Petőfi Sándor levelezése c. i. m. 16. 98 A kecskeméti színi zsebkönyv színésznévsorában már „Petőfi Sándor úr"-ként nevezik meg. (FEKETE: i. m. 72.) 99 FEKETE: i. m. 148. 100 LISZNYAY KÁLMÁN: Petőfi Sándorhoz. „Pest, május 9-én 1845." Pesti Divatlap 1845. II. 14. sz. 430.