Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve

Mindenesetre a Tűvé-tevők után nem következik olyan élve-temetés és eltemetkezés, mint a Lélekbúvár után, hiszen a két nagy hatású dráma visszhangja még tovább rezeg.

95 1 9 5 2 és 1953 nyugtalan mozgalmasságát mégis két •— a felszínen legalább — csendes esztendő követi. 1 9 54 — 1 9 5 5 Az „Illyés-probléma" nyilvánvalóan nem szűnt meg, de úgy látszik, Illyés helyzete némileg normalizálódott. A Szovjetunióba utazik, nyilatkozik a l'Humanité-nek,

90 a költő-társak versekben jelentetik meg tiszteletüket és „derűs" vagy „hasznos" dalokra biztatják: Mintha csak ezekre a buzdításokra, felkérésekre felelne Illyés Gyula vitaindító cikkével: A „pesszimista" versekről." Űjra jogot kér — a művészi szépség és az ember teljesebb költői ábrázolása nevében — a „néma kín" kimondásához is. A kiterebélyesedő vitában ezt a jogot — elméletileg — senki sem vitatja el a költőktől: „Nem lehet nem helyeselni költészetünk és az ember gazdagítására irányuló célkitűzését, és csak nagy értetlenség vagy korlátoltság érintheti őt ezért gyanúsításokkal."

100 A vitázok azonban — helyesen — észreveszik azt is, hogy a „szomorú nóta", a „másik, elhallgatott, árnyékos oldal" polgárjoga magában nem jelenthet megoldást; a költői szemléletet kell megszabadítani az egyoldalúságtól. S a költészet gazdagodásának zálogát — Illyés esetében is — az eszmei gazdagodásban jelölik meg. A vita a későbbiekben nem annyira Illyés teóriái, mint inkább ezeknek Déry Tibor és mások által „továbbfejlesztett" változatai

101 ellen, a szomorúság-kultusz és az apolitizmus ellen irányult.

102 05 vö. FEKETE GABOR: Illyés Gyula: Ozorai példa — It. 1955. 1. sz. 74—81. 1.; A Fáklyaláng Marosvásárhelyt — Színház és Mozi 1955. 1. sz. 2. 1.; u. o. 36. sz. 12. 1. stb. 96 vö. Irodalmi Üjság 1955. 13. sz. 2. 1. 97 DEVECSERI GÁBOR: Vasárnapi vers Illyés Gyulához — Irodalmi Üjság 1954. 7. sz. 8. 1. 98 CSOÖRI SÁNDOR: Illyés Gyulához — Üj Hang 1952. 9—10. sz. 24. 1. 99 ILLYÉS GYULA: A „pesszimista" versekről. — Irodalmi Üjság 1954. 2. sz. 3. 1. (1.16.) (L. még az INGYEN LAKOMA kötetben.) 100 MÉSZÁROS ISTVÁN: Költészetünk gazdagodásáért — Üj Hang 1954. 3—4. sz. 120— 132. 1. 101 DÉRY TIBOR: Hozzászólás (a pesszimista versek vitához) — Csillag 1954. (február) 312—314. 1. 102 KONYA LAJOS: Két megjegyzés — Csillag Ï954. 3. sz. 501—503. 1. „Erő nő szavadból derülj te is attól, ami forrásodból kedvet ad nekünk... szavaid, most szabad röptük hívja szád, mint szép adósságot lerónia végül irónia nélkül tisztult mosolyát."

07 Tűnt korról verdesőn ítélkező szavak írja Devecseri Gábor, Csoóri Sándor pedig így szól: „Beszélj, dalolj arról, ami kedves szívünknek és arról is, mi rossz. Jól tudod, mily nagy erő a dal, ha szép, ha jó, ha hasznos..." 08