Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

TAXNER ERNŐ: A Törvénykereső (Illyés Gyula, a drámaíró)

TAXNER ERNŐ TÖRVÉNYKERESÖ — Illyés Gyula, a drámaíró* — Törvényt, de elevent, tehát, hogy ne csapódjunk folyton össze, hogy részlet-igazát kik! illessze a közösbe, úgy mégis: emberek maradjunk (Óda a törvényhozóhoz) Harminckét éves korában Illyés Gyula már ismert költő. Országosan és nemzetközileg is őt tartják a fiatal nemzedék legjelentősebb alakjának. így jut néki a meghívás az 1934-es szovjet írókongresszusra. Élményeit politizáló szándékú útinapló közvetíti. E könyv, ós ezzel együtt az önkifejezés új formájának sikere újabb szépprózai alkotásra ösztönözte. A Puszták népe következett, majd olyan teljesítmények sora, amelyek alapján Illyést a magyar széppróza mesterei között tartjuk számon. Az önkifejezés drámai lehetőségét az összes műfajok közül utoljára próbálta ki. Első drámáját életének negyedik évtizedében írta. Ekkor már hosszan sorakoztak mögötte írói sikerek. — politikus csalódások. Egymástól elválaszthatatlanul, mert művészetének legfontosabb tényezője a nemzeti és társadalmi felelősségtudat. Az irodalmi alkotómunka, Illyés Gyula fölfogásában, közéleti tevékenység. Az író elemi kötelességének vallja, a reformkori költők — Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi — mélységes meggyőződésével, hogy a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért minden rendelkezésére álló eszközzel harcoljon. ,,A dráma" — mondja Illyés drámáinak 1969-es kiadásában, — „a nyilvánosság fő műfaja. Vélemény élesebben, közvetlenebbül sehonnan nem hangzik el úgy, mint a színpadról." Racine-ről szólva 1949-ben Puskinra hivatkozik: „a tragédia belső fejlődésének célja az ember és a nép. ,Az emberi sors és a népi sors'." Ugyanitt írja: „Egy pipiskedő ócsárlója azzal akart Racine-nak gáncsot vetni, hogy: ,a szakács, a kocsis, a lovász, a lakáj, de még az utolsó vízhordó is szükségesnek vélte az Andronaché megvitatását'. Racine * E dolgozat a drámák korábbi változatait figyelmen kívül hagyva a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1969-ben megjelent DRÁMÁK I., II. című kötet, illetve a TISZTÁK-nak a Kortársban megjelent szövegére épül.