Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

ILLÉS LASZLÓ: Eszmények és valóság keresztútján (Illyés prózája a felszabadulás után)

százada arra megy, hogy „a nacionalizmus igazán maradi légköréből kibontod va miképp erjedjenek át külön-külön, majd együttesen a szocializmusba s azon át abba az új erkölcsiségbe, amelynek épp a szocialista eszme a legfőbb tünete". Van-e ellentét e meggyőződéssel vallott hit egyértelműsége és az írói pálya kanyargó íveinek bizonytalanságai között? Űgy hiszem, nincs. A munkás népért érzett gonddal és felelősséggel áthatott s az azonos szocialista távlatokért küzdő író pályája nem közelíthető meg a mértani egyenessel. Elegendő, ha megértvén igazságát, elfogadjuk a költő ma is érvényes vallomását az életmű mély benső programjáról. Még a Magyarokban írta: „Azzal vigasztalom magam, hogy úgy vagyok nyugtalan, mint az iránytű. Azt hiszem, eddig a legnagyobb zűrzavarban is sejtettem valami általános jó irányt, arrafelé rezegtem. Mindnyájan eltűntök, én is; de ezért a rezgésért, mely szívemet néha embereken és hazákon túli boldogságban remegtette, tán érdemes volt élnünk."