Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

BÉLÁDI MIKLÓS: A költő felel

(Borsos Miklós érme) dása. Megszólaltatni mélységet és magasságot: „e földtávú lét" minden körét —, ez az összetett, magas igény új hitvallása. Ez az oka, hogy élményeibe nem egyedül a leírások révén kapcsol be, hanem — „tegyünk rendet magunk — hisz elménk egy-istenünk rég" — gondolatok, reflexiók, elvágyódások, hangulatok révén avat be „gond, kín. vád, kétely" szövevényeibe. Egyik oldalon egyetemesen emberivé növeli verseit (Óda a gyorsasághoz), másik felől az őszi cseppet foglalja tündöklő képbe (Hangtalan). Gondolati indítékú költeményei között elvegyülve egy új vers-típus is előbukkan, amely a szürrealizmus stílusjegyeit viseli s az induló költő első párizsi kísérleteire emlékeztet, az avantgardizmus időszakára. Látszólag „szabadon", lazán összefüggő képek sorából épülnek a versek, megvalósítván a tiszta képi beszédet — a költői dal e modern változatát: jelentésük fogalmilag csak tétován írható körül, inkább jelezhető; hatásuk hangulati sejtelemből, sorok közötti „csöndből", tiszta egyszerűségből ered. E modern dalok mellett gyökeresen más világot, hangot, ízlést jelez az az ősi nyolcasokban