Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

CZÉRE BÉLA: Két érintkező pálya: Csáth és Kosztolányi

1913-ból származik az írás; az elvonókúrák sikertelen próbálkozásai után mintha már Csáth is magáénak érezné ezt a sorsot. A Kosztolányihoz íródott egyik, utolsó időszakból származó lev élben az Elfeledett álom rezzenéstelen, semmibe veszejtő hangulata reszket: ,,917 nyarán azt álmodtam, hogy meg kellett halnom. De még egy napot engedtek, hogy az életbe visszatérjek. Ekkor omnibuszon érkeztem és O.

1

'

1 várt engem az Andrássy út és Vörösmarty utca sarkán, hogy még egy napot jól eltöltsünk. Azonban (borús szeptemberi nap volt) én olyan borzalmasan éreztem magam, hogy csak róttuk az utcákat szótlanul — és elérkezett az este, várni kellett. Elkísért még a Boráros téri hídig (onnan kellett indulnom), a lépcső alján megállt, hidegen megcsókolt, majd feljött 4 lépcsőt és forrón átölelt és fojtottan sírt, azt mondta fáj neki, hogy hidegen válok el tőle, én azonban kibontakoztam és felszaladtam a hídra."

15 1919. június 25-i keltezésű a morfinista élettel való számvetést tartalmazó, utolsó, Kosztolányihoz írott levél, s nemsokára Csáth „halvány írása" már csak finom, szenvedő alakját felidéző emlék: Egy régi könyvben megtaláltam halvány írásod. S úgy rémlik, hallom a sírodból fojtott sírásod. Pár kóta volt csak, egynehány szó, egy régi jegyzet, de a szívem föl jajgatott rá, és fájni kezdett. Ügy ültem ott, hamut kaparva, kihunyt tüzednél. Kísértet járt ma a szobámban, miért üzentél? (Kosztolányi: írás régi könyvben. Csáth Géza) 14 Jónás Olga, a felesége. 15 A kézirat a Kosztolányi Dezső-hagyatékban van.