Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

CZÉRE BÉLA: Két érintkező pálya: Csáth és Kosztolányi

katonatiszti élet merev hierarchiája, amely ellen már Kosztolányi is lázadt a Sakk-mattal, a „vágató" tanító, Szladek, aiki precízen, szemmel látható kedvteléssel dolgozik a pálcával, és a napihír, az akasztás, amely a közvetlen ötletet adta. Érdekes megfigyelni, hogy a szőke Emma, éppúgy, mint Kosztolányi Tréfájának jóindulatú eminense, egyáltalán nem gyűlölt személy a gyerekek szemében; a halál inkább csak játékból, eltorzult, fokozni kívánt tréfából és csak egy kis — öntudatlan — kínzás^szándékból indul feléjük. A kis Emmának a fő hóhér, Gábor akaszt hurkot a nyakába, Irma, aki féltékenyen imádja barátnőjét, emeli fel, s mivel nem bírja egyedül, a történet elbeszélője segít neki, aki akkor ölelte át először a szeretett lányt; a Tréfa eminensének pedig a boszorkányos hónapok extázisa után az először csak tréfásan csiklandozó kés csúszik egyre mélyebben a testébe. Freud tanítását az ösztönvilág kavargó, néha pedig meglapulva váró erőiről Csáth és Kosztolányi egyaránt jó ismerte. Csáth Gyilkosságának földesúr hőse a szocializmus igazságáról vitatkozik az apjával, de egyik éjjel az ölnivágyás állati kéjével megfojtja a „szűk mellű, beesett, borostás arcú" tavalyi kocsisukat, aki a rossz szerszámaival akarta a Wertheim-kasszát megfúrni. Gecső Béla — akiből saját maga számára is ismeretlen indulatok szakadnak fel a sötétben —, nagyon jól érzi a birkózásban az ellenfél szánalmasan gyönge testét, a gyilkosság végrehajthatóságának legális lehetőségével is tisztában van; nem tud ellenállni gyilkos ösztöneinek. Másféle társadalmi determináltsággal, de a lélek mélyére szorult ismeretlen erőktől űzve, követi el a látszólag meghökkentő kettős gyilkosságot Édes Anna és fullaszt ja játékosan a halálba rossz tanuló fiát Suhajda (Fürdés). Az erőszak, kegyetlenség eseteinek variációi Csáthnál rendkívül széles skálán mozognak. A Vasút kishivatalnokának életét az Aranysárkány Nóvák tanárához hasonlóan kettéroppant ja emberségéinek megcsúfolása, a verés, A kút gazdagparasztja, korábban elárvereztetett sógorát sértődöttség ürügyén pusztulni hagyja a beomlott kútgödörben. A szerelmi féltékenység indította gyilkos tett variációi a Schmith mézeskalácsos, amelyben a főhős a gyilkossággal „igazán végképp ós visszavonhatatlanul magáévá tette a feleségét; kifogta, kiemelte az életből, mint a horgász a halat a vízből" és a Rozi, egy jóindulatú, dolgos kőműves gyilkosságig sodródása urizáló, prostituálódó felesége miatt. A Fekete csönddel a potenciális őrültek világából a tényleges elmebetegek közé érkezünk. Csáth otthon van ebben a világban, tanársegédi évei a Moravcsiik-idegkilinikán lehetővé teszik a novellák pontos diagnózisait. De nemcsak tipikus kóreseteket kell látnunk ezekben az írásokban, hiszen ezek az esetek osak a mindnyájunkban bujkáló félelmek, betegségek óriásira duzzadt fantomjai, s az ellenük forduló beteg agy védekező mechanizmusa is valamilyen formában mindannyiunk számára ismerős. A félelmetes atmoszférája Fekete csöndben maga az ápolt mesél kisöccséről, aki egy éjszaka alatt „állati, undok kamasszá" lett; cicát pirított lassú tűzön, és rágyújtotta az ispán lányára a házat, hogy „fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz". A meS'élőt körülveszi a fekete csönd, „iszonyú rémségeket" súg a fülébe: ő enged a téboly hívásának és megfojtja éjszaka az öccsét, de reggelre a halott kis, gyönge gyermekként mered rá. Érdekes itt az őrület mechanizmusa: a féltékeny testvér tébolyult kamasszá növeszti öccsét, hogy leszámolhasson vele. Dosztojevszkij Félkegyelmű jenek Ippolitja álmodik olyan, a valóságban nem létező szörny-állatról, mint A béka viaskodó hőse. Álmából borzalmas nyöszörgésre felriadva egy szőrös, halotti bűzt árasztó varangyot talál a kony-