Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
VEZÉR ERZSÉBET: Ady és a francia radikálisok
ríkató elhanyatlásával" képes csak menteni. 15 Ö maga mindvégig megmaradt a jaurés-i úton és Romain Rolland svájci leveleivel'egyidejűleg, de nála nehezebb helyzetben, mert egy háborús lelkesedéstől megvadított országban, a hadi cenzúrával is dacolva szegezte szembe a háborúval a legmagasabb rendű humánumot. ,,De nekem fáj a szerb-komitácsi szíve is, melybe a Skoda vagy a Weiss Manfréd golyója beletalált"" 5 — írta fél évvel a szarajevói merénylet után, mikor a nacionalista gyűlölet Magyarországon éppen Szerbiára összpontosult. Adyt, a soknemzetiségű Erdély történelmi földjének szülöttét, a „népért síró, bús, bocskoros nemest" a rokonszenvnek sok szála fűzte Jaurès-hoz, a tárni parasztok ivadékához. Műveltségük a nemzeti tradícióknak ugyanabból a kimeríthetetlen forrásából táplálkozott, származásukban, életformájukban egyformán összeforrtak a nép életével, gondjaival. Ahogyan Jaurès a szocializmust a nagy francia forradalom szerves folytatásának, kiteljesedésének tartja, ugyanúgy táplálkozik Ady forradalmi hite Dózsa parasztforradalmából és negyvennyolcból. Jaurès ugyanolyan természetesen vállalja Miche'let indulatát, romantikus pátoszát, ahogyan Ady a nem alkuvó Petőfi örökösének és kora Victor Hugójának tudja magát. Nagy hatással volt Adyra Jaurès egyéniségének puritánsága, nyíltsága. Ö a szocialista vezért olyannak képzelte el, mint Jaurès vagy Allemane, az egykori communard, nem pedig olyannak, mint a „gőgös, bölcs, sok jövedelmű" Millerand, akiről már 1907-ben nála tett látogatásakor megjósolta, hogy nem adja alább a köztársasági elnökségnél. 17 Jaurès-szel nem találkozott ugyan személyesen, de gyakran hallotta páratlanul szuggesztív szónoklatait népgyűléseken. Mikor 1906 után Jaurès a munkások követeléséért folytatott következetes harcában együtt ment a CGT-vel és szembekerült Clemenceau-val, Ady Jaurès mellé állt, bármennyire csodálta is Clemenceau robusztus eszét. A Draveil-Vigneux-i sztrájk alkalmából a munkásokra lövető zsarnok miniszterelnök már nem a régi republikánust, hanem II. Frigyest, XIV. Lajost, Thiers-t és Bismarckot idézi Adynak. 18 Ekkoriban írja le kegyetlen ítéletét a III. Köztársaságról: „Ez a harmadik köztársaság annyira nem köztársaság, mint I. Napóleon konzulsága alatt nem volt az. Csoda-e, ha egyformán utálják a royalisták, napóleonisták és — forradalmi szocialisták? Császár vagy király helyett fejedelmévé az ostoba, gőgös és Franciaországban rest pénzt, a Pénzt koronázta a harmadik köztársaság ! ... Európa nyugodt lehet : Franciaországban úr a Pénz s ez az úr sokkal konzervatívabb, mint egy Habsburg-császár-király." 18 Ezt a kemény ítéletet igazolta később a háború alatt megvalósult „unión sacrée", melynek viszont logikus következménye volt, hogy a forradalomban születet l . III. Köztársaság buzgón segédkezett a háború után fellángolt európai fórra dalmak leverésében. l"> Anatole France a reimsi katedrális bombázása után több levelet intézett Gustave Hervéhez. Ezekben ő is hazája dicsőségéért aggódott, sőt hajlott kora ellenére katonának is jelentkezett. Erre vonatkozik Ady célzása Ignotus háborús könyve c. cikkében (Nyugat 1917. ferb. 1.). Anatole France háborús magatartásáról és átmeneti megingásáról 1. bővebben Murányi Kovács Endre: Anatole France. Bp. 1965. 351. kk. 16 A levél helyett Gogának cenzúrázatlan szövege Bölöni György: Az igazi Ady (Bp. 1955.) c. könyvében (306.). 17 Látogatások. Millerand-nál. AEÖPM VIII. 202. 18 Nem lesz forradalom. PN 1909. ápr. 28.
