Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

rázat, a bosszú, a bánat, a sejtelem. Fekete az emlék, a gondolat, a bánat, a fájdalom. Barna a sors, a halál, a gyász, a hangulat. Fehér a csönd, a zene, a gondolat, a csók, a hit. Kék az álom, a messze, a mosoly, a muzsika, de beszélt zöld heccekről, sárga dühökről, fakó győzelemről, halvány megalkuvásokról, színehagyott múlti barátságról, cifra bánatról stb. Ezeknek a színkapcsolatoknak eredendően többnyire csak érzelmet kifejező és hangsúlyozó szerepük volt. A szín hatására azonban a fogalom is konkrétabbá és vizuálisabbá vált, amolyan félképpé változott. Az expresszív kifejezés tudatosodásának magasabb fokán Ady azonban már ilyen főként érzelmi színezetű kiemeléseket kevésnek tartva, a közvetlen színkapcsolatok helyett a fogalmakat teljesen képszerűsítette. Az elvont fogalmak expresszív képkivetődései különösen Ady háborúellenes verseiben váltak gyakorivá. Ebben a korszakában ugyanis magányosságának, igazának a tudata, tragikus életérzése olyan egyetemessé és hatalmassá növekedett, hogy a költő ennek hatása alatt szinte mindent a valóság ellenében képszerűsített. Megrázó erejű tiltakozásaiban, panaszos vallomásaiban alig elképzelhető fogalmakat is megszemélyesített és hozott mozgásba: „Véres, szörnyű lakodalomba / Részegen indult a Gondolat", „Utat készít itt most a Fátum S letépi Húsvét minden zöld díszét." „Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte." A világ katasztrófáját szokatlan intenzitással átélő költő rettenetes érzéseit, nyomasztó gondolatait színekkel is drámai módon hangsúlyozta. Ebben a korszakában szinte mindent véresnek és feketének látott és láttatott. Piros Ösz, piros Föld, piros Ég. De a gondolatok ma: kormok, De a gondolatok feketék. Piros volt a Gondolat régen, Ma pedig üszkös, sötét és halott. A vér is piros volt akkor talán S most tengerekben is olyan csak, Mint bor-folt kis korcsma asztalán. (Nóták piros Ősszel) Különösen drámai hatásúak azok a gyötrelmes vízióiból kiszakadt költői képei, amelyeket már nem is szimbolikusan, hanem közvetlenül a felidézett vér színesített: „A Föld a vért issza, issza / Mint a hóiét." „Véres bor koponya-pohárban, Hajtsd föl, Világ, idd ki fenékig," „S itatják a világot / Üres, ostoba vér-habok:" „Pernyében s piros hóban / Vér-jégcsapok fagynak ereszre," „Itt most vér-folyók partból kiterülnek." Hatalmas életművét lezáró utolsó verseiben is már csak az iszonyatos pusztulás, a szégyen és a gyász tragikus színeit tudta kivetíteni: Menjünk hát, menjünk, cudar temetőkön, Adj Isten, holtak, mi még más mezőkön Taposunk rongyos, vén piros csizmákkal. Vérben pirulni egy véres világgal. (Két kuruc beszélget) Tompán zúgnak a kaszárnyáink, Oh, mennyi vérrel emlékezők, Öh, szörnyű, gyászoló kripták, Ravatal előttetek, ravatal. (Üdvözlet a győzőnek) 14» 211