Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

„lángolni látszott a napfény ősségben a Szajna vize. Ö pedig, a negyvenéves bús fiú, úgy kószált a sugaras Párizsban, mintha ő volna a meghatott, beteljesedett Nyár, kinek áldásait kéri a télnek indult ragyogó világ... Még érték, s gúnyosan püfölték a kapuban eltűnő alakját az éles, vörös őszi sugarak..." (A megvakított Phryné) Konkrét, közvetlen hatásokról természetesen itt sem beszélhetünk, mert Ady mindig csak a saját élményeiből, közvetlen átéléseiből tudott meríteni. Az azonban eléggé nyilvánvaló, hogy az impresszionista festők hatására fordult figyelme egyre fokozottabban a színes világ felé. Az ő varázslatos hangulatú festményeikből érezhette meg leginkább, hogy a Nap és a természet végtelen szín- és fényjátékának felidézésével szinte minden érzés, hangulat kifejezhető s ugyanakkor hatásos gondolatébresztő. Az impresszionista szemlélet első jelét Ady költészetében az 1904 tavaszán keletkezett Egy párisi hajnalon c. versében találjuk. Sugaras a fejem s az arcom, Amerre járok, száll a csönd, riad, Fölkopogom az alvó Parist, Fényével elönt a hajnali nap. Harangzúgás közt, hajnalfényben Gyújtom a lángot a máglya alatt, Táncolnak lelkemben s a máglyán A sugarak, a napsugarak. A verset kiváltó kora hajnali élmény vizuális felidézése azonban itt még eléggé halvány, csakúgy, mint az 1905 elején megjelent Jártam már Délen versének kora alkonyt idéző képe. Lelkemben Délnek pompája ragyog, Bukik a nap és nézem a napot. Jó éjszakát. Utolsó fénytivornyád Részegít most narancsvirágos ország S míg lángok gyúlnak cifra partodon, Én egy utolsót, búcsút álmodom. Ez utóbbival csaknem egy időben keletkezett Vörös szekér a tengeren című költeményét viszont már a legtipikusabb impresszionista alkotásnak kell tekintenünk. A költő itt első földközi-tengeri útjának egyik kora hajnali élményét idézi fel olyan káprázatos színhatásokkal, amilyeneket csak a legnagyobb impresszionista festők képein láthatunk. A tenger, ez a sápadt részeg, Ezüstlávát ivott. Reszket a Föld. Bús ragyogásban Várunk valamit s szörnyű lázban.