Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

BÉLÁDI MIKLÓS: A költő felel

JÓZSEF ATTILA ÉS ILLYÉS GYULA (Dési Huber István festménye) lom, kiúttalanság érzés hangjára. A nemzet előtt nyíltak nagy lehetőségek, adódtak igazi történelmi pillanatok, de a lehetőségekből a körülmények szeren esetlen egybejátszása nem teremhetett a kívánalmakhoz, történelmi helyzethez méltó valóságot. Voltak lehetőségek, de az esélyekkel vagy nem tudtunk élni, vagy nem lehetett élni. Aggodalom, borúlátás, keserű szavak múltról és jelenről — Ilyes magyarságtudatát is átjárja az a pesszimizmus, amit a magyar irodalom múltjából olvasott ki. Ez a szorongó aggodalom megjelenik a Kézfogások című kötet nem egy versében, keserűvé teszi az Űj versek világát, végletes hangokat — indulatokat, dühöket — szólaltat meg a Dőlt vitorlában, Fekete-fehérben. Költészetének megértéséhez ez a borúval átszőtt, de ugyanakkor eszményeiből mit sem engedő: népet és nagyvilágot egybefoglaló eszmekör éppúgy 2 Petőfi Irodalmi Múzeum 17