Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
RÓNAY LASZLÓ: A Magyar Csillag
S a Nyugat nagy nemzedéke is ilyen erőt adó forrás marad, melyhez szüntelenül visszatérnek a kései utódok. 1944. január 15-én Ady-^zámot ad ki a Magyar Csillag, amelyben Illyés Gyula, Keresztury Dezsó, Bóka László és (egy számmal később) Németh László idézik szellemét, amely immár mitikussá lényegül : Kiált az angyal s harag s szeretet emeli szívét és kezét s szégyen, hogy egyebet nem tehetett, csak azt, hogy odadobja életét. Kit nem erősít, nem költ fel e hang: sorsát sohasem érti meg. Ott kezdődik az itt alant, hol elfordulnak mind az istenek. (Illyés Gyula: Magányos angyal) De ugyanígy növekszik Babits művének jelentősége is: „Babits alakjára most árad csak a világosság. Most kezdődik útja is. Figyelve nézek rá, s bámulom a jelenséget: aki valaki, annak épp elég egy helyben állnia, hogy rengeteg dolog történjék vele. Mozdulatlanul is folyton cselekszik: méri az esztendőket és a szíveket." 37 Róla is emlékszám jelenik meg, melyben Szabó Lőrinc, Illés Endre, Bóka László és Weöres Sándor idézik szellemét. Állandóvá, klasszikussá emelkednek ezek az életművek az utókor értékítéletében, ahogy Tóth Árpádról írja Szabó Lőrinc: rövid életút befejezett egészet hagyott hátra, amely elsősorban ,,a mű emberi igazsága" és „művészi tökéletessége" pillérein nyugszik. „Az igazi művészet kibírja a változó megítéléseket, a korok mulasztásait és szeszélyeit, s eléri a legnagyobbat, azt, hogy az idő, ez a legfélelmetesebb romboló erő, neki nem ellensége, hanem szövetségese legyen." 38 De a már életükben elismert „nagy nemzedék" tagjai mellett jut az utókor hódoló méltatásából József Attilának is. 1942 novemberében, halála ötödik évfordulóján Halász Gábor, Vajda Endre és Gáspár Zoltán idézik hagyatékát, s Gáspár A költő és a köztudat című írásában József Attila majdani megbecsülésének, igazi értéke revelálódásának képe is megvillan: „így választottunk aztán sírhelyet a Gömbös Gyula-emlékműtől jobbra eső parcellában. Jelentőség és ismert név nélküli polgárok nyugosznak benne. Nem kaphattunk helyet az első sorban, de a parcella előtt tömegek gyülekezésére alkalmas térség van, s küldöttségek, egyes csoportok a második sorban lévő sírhelyet könnyen elérhetik. Bizonyára eljön majd az idő, mikor a köztudat túlterjed a képzetes osztóvonalon. Akkor majd megvalósulhat az emlékmű is. Ha megérem és szavam lenne hozzá, azt javasolnám, ezt az idézetet rójuk rá: ,Az én vezérem bensőmből vezérel'." 39 A hagyománykeresés folyamatában a korábbinál jóval ritkábban tájékozódott a Magyar Csillag az irodalmi félmúltban és múltban. Komlós Aladár ébresztette Palágyi emlékezetét, Remenyik Zsigmond pedig Bölöni Farkas Sándorról írt. Ezek azonban csak elszórt kísérletek. A Magyar Csillag számára a klasszikus szellem és a hazafiság meszszire világító őrtornyát a „nagy" nemzedék jelentette. 37 IUyés Gyula: BABITS IGAZA. 1943. II. 121. 38 Szabó Lőrinc: TÖTH ARPÄDRÖL. 1943. II. 253. 30 Ez a szám 1942. novemberében jelent meg.