Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
RÓNAY LASZLÓ: A Magyar Csillag
Ilyen közérzetben próbálta a Magyar Csillag kijelölni a jövőbe vezető utat. Eközben az írók egy része nyíltan számolt már a németek vereségének tényével, s arról is folyt a belső párbeszéd, hogyan alakuljon a magyar nép sorsa a világégés befejeződése után. (Sajnos kivétel nélkül megelégedtek a tény passzív regisztrálásával, s okfejtéseik sokszor a levegőben lebegnek.) Ennek során szóba került a magyarság és európaiság, illetve a népünkről alkotott negatív kép megváltoztatásának lehetősége. Balogh József, Illyés Gyula és Keresztury Dezső tanulmányai 23 az önismeret, a befelé való fordulás és a lelki és szellemi expanzió együttes szükségességét hangsúlyozzák. Elsősorban öszszegezni kell azt a — joggal — negatív képet, amely külföldön kialakult a magyarságról, szembe kell néznünk hibáinkkal és csak azután lehet megkezdeni az „ellenpropagandát". A reformkor önismeretet sürgető gondolatai zengenek vissza ebben a vitában, hiszen ugyanúgy élet és halál kérdése volt: sikerül-e kiteljesíteni és megőrizni a magyarság hírét, belső értékeit, melyek további fennmaradásának fontos kérdései lettek. S mindezt olyan irodalmi és politikai környezetben, amelyben „a leglényegesebbekről nem lehet beszélni" s aki szól, állandóan a visszhangtalansággal kell megküzdenie, s azzal a kétséggel, hogy amit mond, ilyen akusztikával „nem a legbűnösebb félrevezetés, a legkiáltóbb hazugság-e". 24 Tisztázni kellett a hazaszeretet mibenlétét is. Nem a hangzatos jelszavak hazaszeretete lebegett eszményként a Magyar Csillag írói előtt, hanem egy alkotó, egyszerre kifelé és befelé ható eszmerendszer, amelyet nem lehet senkire sem „rákényszeríteni". „A haza nemcsak föld és hegy, halott ősök és anyanyelv, őseink csontja a temetőben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül, bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is." 25 A jövőre vonatkozóan a legkülönfélébb nézetek fértek meg egymás mellett a lapban. Kodolányi Néhány megjegyzés Márai röpiratához című írásában például határozottan azt vallja, hogy a magyarság nem felelős a háborúba lépés tényéért, tehát nem kell felvetnie az önvizsgálat szempontját sem. Veres Péter viszont Kodolányi Zárt tárgyalás című könyvéhez fűzött reflexióiban épp a dialektikus gondolkodás igényét hiányolta Kodolányi alkotásából, s arra figyelmeztet, hogy az elvesztett, de a jövőben megtalálható „mágikus korszak" csupán fikció, melyet a történelem jelenlegi állása nem igazol. De feltűnik a gionoizmus gondolata is — a néphez, mint romlatlan őselemhez való menekülés kísérlete —, amely ugyancsak mellőzte a történelmi összefüggések szempontjait. Ez a sokféleség jelzi, hogy az egymás mellett élő irányzatok nem alakultak egységes szemponttá, többnyire mindenki a maga elképzelése és pártállása szerint képzelte el a jövőt és azt a sorsot, amely népünkre várt a háború után. Az egységfrontteremtő kísérlet bizonysága az a tény is, hogy a Magyar Csillagban folyó belső párbeszéd során szinte mindegyik elemző írás a magyar irodalmi hagyomány teljességéért szállt síkra. Féja Géza irodalomtörténeteivel kapcsolatban az elfogulatlan hagyománytisztelet és értékelés eszmé23 Balogh József: A NEMZETI ÖNISMERET ESZKÖZEI. 1943. II. 616.; Illyés Gyula: HÍRÜNK A VILÁGBAN. 1943. II. 632.; Keresztury Dezső: HÍRÜNK A VILÁGBAN. 1943. II.. 636. 24 Illyés Gyula: NAPLÓJEGYZETEK. 1943. I. 220. 25 Márai Sándor: A „FÜVESKÖNYV"-BÖL. 1943. I. 455.
