Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

RÓNAY LASZLÓ: A Magyar Csillag

ILLYÉS GYULA KÉZIRATA hagyott, válaszolatlanul hagyott kérdés: „Csakugyan? Az egész földgömb Biatorbággyá változik?" A növekvő pusztulásban meg kellett találni azt a mintát és fogódzót, amely közelebb visz a nemzet igazi értékeihez. Olyan példákra volt szükség, akiknek „igazi otthonuk nem a Birodalom, hanem az álom a birodalomról", mert „ez a legtöbb, amit az emberiségnek adnak, — ennél többet nekik sem adhat senki sem".

20 Ezért sokasodnak a Magyar Csillag második korszakában a népkultúráról szóló írások. Az a fajta sokszor egészségtelenül mitizált népiség lebegett mintaként a tanulmányírók szeme előtt, amely „az élet természetes folyamatában az örök dolgok egyike", amelynek évszázadok során olyan ellenálló ereje alakult ki, hogy közelebb segíthet a lélek belső tartományához, és hozzásegíthet az egyéniség harmonikus megőrzéséhez. A „megőrzés" 20 Szabolcsi Bence: KODÁLY ZOLTÁN HATVAN ÉVE. 1942. II. 419.