Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
RÓNAY LASZLÓ: A Magyar Csillag
Balzac példáját ajánlja az írók figyelmébe, „mikroszkóp alá venni a kicsinyt, hogy egész világot mutasson" 17 s ő szorgalmazza a tiszta költészetben való „alámerülés" programját is, amely megtermékenyíthet minden írást. Kritikai rovatában egyébként is igyekezett minden értékes műről hírt adni a lap. Kevesebb a külföldi könyvekről szóló recenzió, annál több az időszerű magyar irodalmi kérdéseket tárgyaló híradás. Pezsgő, érdeklődő, tág kapukat nyitó szellemiség jellemezte ekkor a Magyar Csillagot, amely a nemzedéki s a népi-urbánus ellentéteken áthatolva igyekezett a teljesség — ezen a független, „tiszta", a világ zajából menekvő szellem kiteljesedése értendő — programját megvalósítani. Ezért mondhatta el Illyés Gyula 18 az első korszak összegezéseképp, hogy a Magyar Csillag betöltötte hivatását, az értékek védelmét és az írók egységes táborba való tömörítését. „Évtizedek óta sürget az irodalom területének ez a védelme, melyet Babits kötelező emelkedettségnek, Németh az irodalom önkormányzatának nevezett. Én az írók szekértáboraként emlegettem, értve rajta, hogy járja minden író kedvére a maga útját, épp csak azt a néma eltökéltséget hordja magával, hogy mihelyt egy társát is veszély fenyegeti, a többi mind közösséget vállal vele, megvédése idejére gyorsan közös táborba kanyarodik. Régebbi, könnyebben érthető korokban ezt egyszerűen írói függetlenségnek, a művészet szabadságának mondták. Az elmúlt két-három évtized tanulsága mutatta meg, milyen szükség van rá. Különösen a műveltség első felén vagy negyedén álló országokban ... A magyar írónak és olvasónak igazánból azért kell az irodalom alatti zajtól elzárkóznia, hogy teljesíteni tudja, ami az irodalom felett vár rá, a megvalósítandó eszmék világában. Az irodalom függetlenségére alakuló szekértábor, úgy lehet egy nép szellemi függetlenségének végvára lesz, erre kell felkészülnünk. A magyarság talán most éli várakozásának legsúlyosabb esztendejét. Ágazhatnak a reménységek és bizalmak erre és arra, de a magyar ma igazán arról ismerszik, hogy bizalma magában van. Aki túl sokat vár a külső erőktől, az a maga képességét gyöngélli, egy kicsit a saját sorsát adja föl. Meg kell találnunk helyünket nagyon is Európában, de a magunk erejéből, amiben az is benne foglaltatik, hogy olyan helyünk lesz, amilyen erőnk. Fel kell készülnünk erre az erőkifejtésre." Ezek a sorok, melyek a Magyar Csillag első korszakát zárják, azt igazolják, hogy a sokat emlegetett „szekértábor" jelző az erők egy része egyesítésének programja volt. A következőkben épp ebben a „szekértábarban" kezdődik meg az Illyés említette felkészülés „az új Európára". (Bár a készülődés korántsem történik tisztázott alapelvek mentén, jórészt a háború elvesztése gondolatának passzív tudomásul vételére korlátozódik.) Romok között, bombák robbanása és embertelen körülmények között, amikor az emberi méltóság és a hagyományos erkölcsi világrend felbomlással fenyegetett, kellett tájékozódniuk a Magyar Csillag íróinak: „Ez a rom Varsó, ez Rotterdam, ez Lübeck, ez Bath, ez Rostock, ez a Dürer-ház, ez a Palazzo Doria, ez Antwerpen. Gyorsan nő az album" — írja Cs. Szabó László, 19 s egy történetet fűz még csüggedt szemlélődéséhez: „Eszembe jut, amit a háború előtt hallottam egy zuhanórepülőtől. Világszerte akkor kezdték gyakorolni a zuhanóbombázást. Az első zuhanás iszonyú volt — mondta. De a negyediknél vagy ötödiknél valóságos erotikust mámort éreztem." S egy csüggedt, félbe17 Halász Gábor: BALZAC PÉLDÁJA. 1941. 00. 18 Illyés Gyula: ELSŐ ÁLLOMÁS. 1942. II. 309. 19 Cs. Szabó László: NAPFOLTOK. 1943. I. 488.
