Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve
melyek egyikében Váci (az Illyés Gyulának szentelt Kortárs-szám élén 179 ) épp az írói életmű igazi egyetemességének példáját mutatja fel. „Költészete, életműve és hite, felrajzolt gondolatrendszere nem ugyanazt az emberfeletti erőfeszítést mutatja-e, amit ma csak a legnagyobbak — Albert Schweitzer, Bertrand Russell, Sartre, Picasso — emberiségért való aktív aggódása?" — kérdezi Váci Mihály, s e kérdésre 1965—1970 között már Magyarországon és a világban mind általánosabban határozott igen a válasz. Ez a kritikai alaphangja az új pályaszakasznak. 1965-ben Illyés Gyula nyeri el a Költészet Nemzetközi Nagydíját Knokke le Zoute-ban; 180 vele lépett először magyar költő ,,a győzelmi emelvényre", a nemzetközi PEN alelnöke, 1969-ben Herder-díjat kap, 1970-ben, a felszabadulás 25. évfordulóján, harmadízben Kossuth-díjat. Bejárja a világot, versei, drámái, kötetei jelennek meg ismét franciául, és orosz, svéd, angol, s még több más nyelven. Az itthoni szellemi közéletben is aktivizálódik, jelentős vitákat indít (például a népművészet jövőjéről 181 ), és vitázik jelentős polémiákban (például Lukács Györggyel 182 a világirodalom és világirodalmiság megítéléséről l8:l ). Legtöbb vitacikkét — mindig nemzeti mértékben izgalmas kérdésekről — a Népszabadságban közli, 184 s legtöbbször valóban vitatkoznak is elgondolásaival történészek, ideológusok, politikusok. Ezeknek a szívesen vállalt vitáknak a jellegét és értékét jelzi a Lukács Györggyel A „sorsproblémák"-ról vitatkozó leveléhez fűzött szerkesztőségi megjegyzés: 185 „Nem először jelenik meg lapunkban olyan írás Illyés Gyula tollából, amelyben fontos igazságok, lényegre tapintó észrevételek, előremozdító szándékok és sugallatok mellett akadnak vitatható megállapítások, polémiára hívó eszmefuttatások is. Ezeket a cikkeket nemcsak azért közöltük, mert Illyés Gyula a magyar irodalom élő klasszikusa, hanem azért is, mert írásainak konstruktív szellemisége ... a vitatható nézetek ellenére is alkalmat kínál a jóhiszemű eszmecserére, fontos kérdések tisztázására." Az ilyen vita valóban lehet konstruktív, s egyik oldalról sem a gyanúsítgatás vagy a kitagadás jellemzi. A lírikus új felívelésének kezdetét a Dőlt vitorla (1965) megjelenésekor jelzi a kritika. A kötet folytatás és újítás: „az alapvető, a világ jelenségei és a költő közötti viszonyt meghatározó magatartás azonos, de az eddigieknél is határozottabban és céltudatosabban feltűnik a mindent betetőző összegzés igénye" — írja Garai Gábor. 186 Diószegi András cikke 187 szerint „az illyési líra újabb, a legutolsó két évtizedben talán legnagyobb emelkedését", mellyel a költő „a líra magaslatára" jutott, elsősorban verseinek egy „prózai" műfajjal: a filozófiai aforizmával történő összeolvasztása eredményezi. A prózaversek halállal szembenéző lét-filozófiájában más kritikák is újdonságot lát170 vACI MIHÁLY: Illyés Gyula — a mozgó világban, Kortárs, 1967. 2. 188—191. 180 SOMLYÓ GYÖRGY: Sietős feljegyzések a knokkei Biennáléról — Nagyvilág, 1965. 1754—1756. 181 ILLYÉS GYULA: Felületi tünetek — de mélyből, Üj írás, 1969. 2. 72—79. 182 LUKACS GYÖRGY (interjú): Magyar irodalom — világirodalom, Kritika, 1969. 5.5—15. 183 ILLYÉS GYULA (interjú): Magyar irodalom — világirodalom, Kritika, 1969. 7. 14—25. 184 ILLYÉS GYULA: 1919, Népszabadság,. 1969. III. 21. Szakvizsgám nacionalizmusból, Népszabadság, 1970. V. 24., 1970. V. 31. Hajszálgyökerek, Népszabadság, 1967. XII. 24., 1967. XII. 30., 1968. I. 6. és 7. A ,,sorsproblémák"-ról, Népszabadság, 1971. II. 14. 185 A gondok közösek — Megyjegyzések Illyés Gyula leveléhez, Népszabadság, 1971. II. 14. 186 GARAI GABOR: Dőlt vitorla, Népszabadság, 1966. II. 5. 7. 187 DIÓSZEGI ANDRÁS: A líra magaslatán, Kortárs, 1967. 2. 206—209. 188 CSETRI LAJOS: „A lét tegyen rendet, ne a halál!" Tiszatáj, 1966. 489—492.
