Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve
haragja csap le", „olyan történelemszemlélettel mélyed el [a szabadságharcban], amilyenre először a mai kor gondolatvilága neveli és szoktatja az emmert". 79 Helyesen veszik észre a dráma lényegét, miszerint: a nép óriási tettekre képes, ha nem csupán eszméket kap, hanem ténylegesen is megjavítják életét. „A mának szól, lelkesít, tanít, nevel •— nem pedig sandít a mára", mondja a Szabad Nép kritikusa, 80 és a „jelenünk felé mutató történelmi műnek" örvend az egyházi lap is. 81 Az egyhangú dicséretek mögött azonban nem feltételezhetők azonos tartalmak. Természetesen nem elsősorban a rejtett aktuális-kritikai (és egészében pozitív tartalmú) összefüggések érintése helyett — vagy más oldalról: ezeknek örvendve —, vagyis nem csupán „taktikából" dicsérték az Ozorai példát egymással ellentétes szemléletű kritikusok is. Olyan dráma született végre, hosszú évek várakozása után, amely szép nyelven, dramaturgiailag is színvonalasan, szocialista gondolkodásmód alapján, hitelesen állította a magyar társadalom elé legdicsőbb forradalmi hagyományainak példáját. De mindenesetre, az őszinte öröm hangjai mögött, második sorban, taktikai lépéseket is érzékelhetni. Ezek figyelembevétele nélkül úgy tetszhetne, mintha az egy Ozorai példa megjelenésére — mint varázsütésre •— a kommunista kritika tényleg felhagyott volna minden Illyés iránti kétkedéssel, bizalmatlansággal, — másfelől mintha a kitüntetésekkel, elnökségekkel, köszöntőkkel elhalmozott, a közéleti tündöklés pódiumára állított ötvenéves Illyés Gyula őszintén kibékült volna a párt vezetőkkel, a szocializmus akkori hazai politikájával. Ha mindez így lett volna, akkor a későbbi fejlemények egy részét nem tudnánk megmagyarázni. Ezek után kellene szelektálnunk a rendkívül nagyszabású Illyés-jubileum tetemes anyagában. Tárgyszerű vizsgálat szerint ez csaknem lehetetlen. Csupán a szerzők személye, az elemzés igényessége alapján ismerhetők fel azok az értékelések, amelyek a szocializmust építő nép és haza gondjainak nagy költőjét keresik Illyésben, 82 amelyek a költő új optimizmusában a szocialista költő hangját remélik felcsendülni. 83 S feltehető, hogy — ha betű szerint szinte ugyanazt mondják is — másra gondolnak például az egyházi lapok köszöntői. 8 ' 1 A több oldalról is hamis fényektől csillogó születésnapra emlékezik tíz év múlva így Illyés Gyula: „Én is azt vallottam, hogy negyvenéves kora után a férfi ne mutatkozzék nyilvánosan. Ötvenévesen nagyon szégyelltem, hogy nem tartottam meg ezt a szabályt." 85 Az Ozorai példa ünneplésének körülményeiről mondottak többé-kevésbé jellemzőek a Fáklyaláng fogadtatására is. Bár a lelkesedés csökkent valamit, ebből is kiderül, hogy az Ozorai példa esetében nem csak a mű értékének, de elsőségének is szólt), általános volt az a vélemény, hogy a Fáklyaláng-ban nagy nemzeti drámát nyert irodalmunk. A kritikák érzékeiák benne a megírás jelenére is vonatkozó tartalmat, miszerint nemzeti tragédiák (egyik) oka lehet 70 BOLDIZSÁR IVÁN: Mátrai-Betegh Béla — i. m. i. h. 80 GIMES MIKLÓS: Az ozorai példa — Szabad Nép 1952. 131. sz. C. 1. 81 S. B.: Az ozorai példa — Az Üt 1952. 28. sz. 5. 1. 82 SÖTÉR ISTVÁN:"Illyés Gyula — Szabad Nép. 1952. 270. sz. 2. 1. 83 NAGY PÉTER: Illyés Gyula 50 éve — Irodalmi Üjság 1952. 22. sz. 2. 1. 8'. S. B.: Illyés Gyulának — Az Üt 1952. 45. sz. 6. 1.; SZ. R. : Illyés Gyula — Evangélikus Élet 1952. 17. sz. 85 NEMES GYÖRGY: Beszélgetés a hatvan éves Illyés Gyulával. — Élet és Irodalom 1962. 44. ,SZ. 5—6. 1.
