Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve
politikus mivoltában láttassa eltemetve művészi értéküket. 2 ' 1 Ugyancsak valamiféle (látszólag) politikamentes költészetideál jegyében degradálja „ólomszárnyú lírának" a katolikus-polgári vélemény a kötetet, 25 E formai(nak látszó) okokból történő elmarasztalások persze nem maradtak válasz nélkül, 26 és inkább ösztökélték, mintsem .akadályozták a kommunista kritikát abbeli igyekezetében, hogy a kötet jelentőségét kissé eltúlozva, a költő egész addigi pályája csúcsteljesítményeként értékeljék. Hozzájárult ehhez a földosztásról írott Illyés-riportok (Honfoglalók között, 1945) megjelenése is, tovább táplálva a kommunisták jóhiszemű, de türelmetlen reményét, vágyát aziránt, hogy a napi politikai csatározásokban mielőbb a maguk oldalán lássák az írót, amint a kardját forgatja. Várományosságára tekintve szemet hunytak mind a korábbi, mind az új művek némely vitát igénylő gondolata fölött. Ám épp a napi politikai konstellációk felől mérlegelve már nem hagyhatták szó nélkül a következő nagyhatású művet, a Hunok Parisban című regényt. Az önéletrajzi jellegű alkotás, eleve témája szerint is kényszerítette a vitát. Lukács György helyesen látta, hogy Illyés életrajzának („mint minden íróénak, aki nemzete történetében fontos szerepet játszik" 27 ) szimbolikus jelentősége van, mert egyetlen sorsba sűrítve reprodukálja a nemzetnek vagy legalább egy fontos irányzatnak a fejlődését. A Hunok Parisban döntő kérdése eszerint Illyés és a munkásmozgalom viszonya, a nemzeti érdekű probléma pedig, amit reprezentál: a népi mozgalom találkozása a munkásmozgalommal. Lukács nem vonja felelősségre Illyést; nem akarja számonkérni tőle e döntő jelentőségű politikai kérdésnek a nem kielégítő ábrázolását. Művét az új irodalom egyik legjelentékenyebb alkotásának ítéli, ugyanakkor a regény önértékcsökkentő hiányának minősíti ama számvetés kimaradását, melyből kitűnne, hogy mit alakított, formált, táplált és mit nem Illyés fejlődésében, így a „népiek" fejlődésében a munkásmozgalom, s miért maradt csak korai, átmeneti epizód abban. Lukács György az élő irodalomra figyelve mindig politikai, ideológiai összefüggésekre is tekintett, de a napi politikai prakticitás szempontjai esztétikai értékítéletét nem torzították el. Nem mindig sikerült elkerülni ezt más kommunistáknak, akik a könyv politikai gyöngéit támadva, semmi művészi értéket nem vettek észre benne, illetve a mozgalomtól való távolodást, távolságtartást, egyszersmind művészi hanyatlásnak észlelték. 28 Horváth Márton előadásában 29 sem fedheti el a pártvezető politikusok véleményének két év alatt negatívra fordulását az, hogy bevezetőben a legnagyobb élő író titulussal tiszteli meg Illyést. Eddig művészetének csak forradalmi, haladó vonásait propagálták, most pedig egyoldalúan kiragadták annak egykori, politikailag kétes elemeit. 30 A Hunok Parisban — Horváth Márton szerint —• nemcsak a mozgalomtól, a néptől is idegen Illyés műve, aki „megbocsátóan" tekint vissza húszéves korára, mozgalmi múltjára. Világosan leszögezi, hogy a regényt és Illyést az 2'i KOSA JÁNOS: Egy év. Haladás, 1946. 4. sz. 6. 1. 25 RÓNAY GYÖRGY: Egy év. Magyarok, 1945. 238—241. 1. 26 SZIGETI JÓZSEF: Magyar líra 1947-ben. Fórum, 1947. 737—763. 1. 27 LUKACS GYÖRGY: A népi irodalom múltja és jelene. Üj magyar kultúráért. Bp. 1948. 107—126. 1. 28 LOSONCZY GÉZA: Illyés Gyula: Hunok Parisban. Fórum, 1947. 74—75. 1. 29 HORVÁTH MARTON: Illyés Gyula. I. h. 30 Legelemzőbben: SZABÓ ARP AD: Polgári költészet — népi költészet II. Valóság, 1947. 11—27. 1.
