Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

„... a helyi hagyományokkal való leleményes foglalkozás lehetővé teszi, hogy az anyag nem kívülről, szabatosan megfogalmazott és megtanulni való tételes ismeretek alakjában kerül a tanuló elé, hanem a tanár irányításával maga a tanuló fedez fel olyan számára új dolgokat, amelyek egész életre szóló élményt jelenthetnek."

28 Az irodalom helyi hagyományai gyakran képzőművészeti alkotások, amelyek a festő vagy szobrász kortárs művészetével megjelenítik a költőt. így jelenik meg József Attila is a tanulók szeme előtt, amikor tanáruk elvezeti őket Dési Huber István képeihez. „A gyerekek tágranyílt szemmel nézelődnek a műteremben, képek, szobrok, vázlatok, emlékek között. Egyszerié előttük terem József Attila. A festményen Illyés Gyula mellett áll, gondolkodik. Egy másik képen is őt láthatjuk: dúlt, zaklatott arc — halála előtt készült... A kedves néni, a művész özvegye mesélni (kezd ... itt értik meg a gyerekek igazán: mi a művészet." Az adatgyűjtést a művészettel, az emléktáblák állítását az irodalmi kultúra elmélyítésével kapcsolja össze dr. Leblancz Zsoltné, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium szakkörének vezetője. A szakkör kutatócsoportjának fő célkitűzése a nógrádi irodalmi hagyományok felkutatása és ápolása. Az 1965 óta működő szakkör számos érdekes cikket közölt, és a Megyei Tanács, a Nyomdaipari Vállalat, meg a Megyei Könyvtár könyvkötészete támogatásával két helyi hagyományokat ismertető füzetet jelentetett meg. A jól megválogatott témák közül emeljünk ki néhányat: Bajza József Nógrádban, Móricz Zsigmond és Salgótarján, Irodalmi nagyjaink Ludányban, Ferenczy Teréz kötetben meg nem jelent műveiről. Érdeklődéssel várjuk a harmadik füzet megjelenését, mert a tartalomjegyzék ezt ígéri: Szabó Lőrinc Balassagyarmaton, A Telekiek Szirákon, Krúdy Gyula munkásságának nógrádi vonatkozásai, Kármán József emlékezete, Az 1918/19-es események irodalmunkban, Fáy András Jobbágyiban. Leblancz Zsoltné szakköre, (újabban honismereti köre)

29 nemcsak a megye, hanem az ország többi megyéinek irodalmi hagyományát is megismeri. Ezt szolgálja a csereakció: ebben az évben az orosházi Táncsics Gimnázium honismereti szakkörét látogatják meg, majd vendégül látják az orosháziakat, hogy a helyi hagyományokat egymásnak bemutassák, és a munka módszereit megbeszéljék. Számos fővárosi és vidéki szakkör folytat hagyománygyűjtő munkát, ezek közül kiemelkedik Kováts Dániel sátoraljaújhelyi „Kazinczy köre", amely a Krónika című lapban közli a kutatások eredményét, és Kovács József ráckevei szakköre, melynek tagjai Ady emlékek után kutatnak. A regionális kezdeményezések közül kiemelkednek a Szabolcs-Szatmár megyei kutatások. Szilárd kiindulópont minden kutatás számára, s egyúttal összefoglalás is Molnár József munkája: Adalékok Szabolcs-Szatmár megye művelődéstörténetéhez. Az ábécé rendjében közölt Adattár gazdag anyagot közöl nagy pontossággal, ezért a mű tervszerű továbbfejlesztése a megye irodalmi topográfiájának összeállítását jelentheti. A Kelet Magyarország című újság vasárnapi számai rendszeresen közölnek helyi hagyományokat. Néhány cikkre érdemes felhívni a figyelmet: Dr. Kreskay Miklós: Petőfi megyénkben; (1958. I. 12.); r. j. Arany János és a Nyírség, (1957. XI. 3.); Molnár József: Petőfi hű barátja: Riskó Ignác (1957. IX. 8.). 28 NEMESKÜRTY ISTVÁN: József Attila életének kutatása egy szakkörben, Irodalomtanítás, 1955. május. 29 Vö. LEBLANCZ ZSOLTNÉ: Irodalmi emlékek nyomában Nógrád megyében, Salgótarján, 1966. Második füzet: 1968.