Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KERESZTURY DEZSŐ: Teremteni új nemzedéket

AZ ARANY JÁNOS ÖREGKORI LÍRÁJÁT BEMUTATÓ TABLÓ RÉSZLETE után a kifáradt magyar vezetőrétegek kiegyeznek a Monarchiával s a történelmi Magyarország területén átveszik az erőszakos rendtartó, az elnyomó szerepét. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója: a polgárosodó ország válságainak lassú megérlelődése és tudatosodása. Kialakul a magyar kritikai realizmus, feltűnnek az új reformkor új előfutárai. A Petőfi Múzeum most kerek egésszé tett kiállítása úgy mutatja be a XIX. század magyar irodalmát, hogy kellő hangsúllyal felidézi a változás mozzanatait is az egységes fejlődésben. Rendezői hálásabb feladatok előtt álltak, amikor a század első felét ábrázolták. Ott egyetlen nagy lendület sodrába kellett belekapcsolódniuk, s mivel ennek összetevőit, eredményeit tájékozottan és mély együttérzéssel idézték közönségük szeme elé: magukkal ragadták őket azon a meredek úton, amely a XIX. század elejének nyugodt ütemmel fejlődő magyar fővárosától a forradalom és szabadságharc roppant fénnyel fellobogó jeleneteihez vezetett. Nehezebb dolguk volt akkor, amikor a század második felének látványát kellett felidézniük. Ez az út a világosi fegyverletétellel kezdődik s ott ér véget, ahol a nemzeti önállóság s a polgárosodás eszményei, visszájukra fordulva valamilyen történelmi Gorgo-fő iszonyúan torz mosolyával merednek a nemzet tisztán látó szellemeire. Az a Pest-Buda, amely a magyar forradalom fellegvára volt, néhány év múltán szinte idegen, német város lett, tele osztrák hatósággal, idegen hivatalnokokkal, az új kurzushoz beszédében, öltözködésében és szellemében egyaránt gyorsan illeszkedő polgárság. A magyarság úgy érezhette, újra a vidékre szorult; olyan közönyösség, duzzogó vagy dalidós hazafiaskodás formái közé, amelyek mindennél rosszabbak voltak. S a kapitalista fejlődés idején hirtelenül óriásra nőtt fővárosban, a század végén sem egy csak valamennyire is kiegyensúlyozott ország igazi központját láthatta Budapesten a figyelmes szemlélő, hanem valami, rendkívüli ellentmondásokkal telt, zagyva habarékot, amelyben idegennek érezte magát az autochton magyar szellem jóformán min-