Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

ILLÉS ILONA: Magyar írók levelezése Stefan J. Kleinnel

gozni, sokszor levelet sem írni és már előbb is sokszor beteg voltam. Ezen idő alatt sok könyvem, kéziratom, feljegyzésem elkallódott."

3 Feltehető, hogy ezek a szétszóródott kéziratok valahol még fellelhetők. Összegyűjtésre várnak azok a levelek is, amelyeket Stefan J. Klein írt itthon élő vagy emigrációba került írókhoz, akikkel kapcsolatban állt. Ezek a levelek nemcsak Stefan J. Klein pályarajzát teszik teljesebbé, de a magyar írók terveiről s életük jelentős mozzanatairól is tanúskodnak. A Práger-kollekció hozzánk került töredékes anyagából néhány levelet közzéteszünk. Ezzel kiegészítjük azt az évekkel ezelőtt megjelent tanulmányt is/

1 amely az akkor fellelt dokumentumok alapján Stefan J. Klein németországi munkásságát méltatta és mutatta be. Végigkísérte a fordító Klein világnézetének alakulását, ahogy azt a fordításra kiválasztott művek tükrözték. A polgári írók műveinek népszerűsítésétől haladt Klein a baloldali, szocialista irodalom propagálása felé. Nagy Lajost már ő maga buzdította a határozott állásfoglalásra, s ahogyan megtalálta a magyar szocialista emigrációval és a német baloldal lapjaival a kapcsolatot, úgy radikalizálódott ő maga is szemléletében. 1927-ben Bálint Györgytől helyezett el írást az Eulenspiegelben, buzgolkodása nyomán egyre sokasodtak Révész Béla, Barta Lajos, Lengyel József, Gyetvai János, Mácza János, Illés Béla s mások írásai a baloldali német újságokban. Ö maga a Die Erde című radikális baloldali folyóiratban méltatja Ady Endrét. A Prager-kollekció anyagának jórésze már későbbi időszakból való. A második világháborút megelőző esztendők, majd a háború utáni évek körülményeiről, írói gondjairól tudósítanak. Most nem elsősorban Stefan J. Klein vall a nehézségekről, mint korábban, hanem a közeledő háború idején idehaza maradt írók, akik nagy érzékenységgel reagálnak a társadalmi és irodalmi kérdésekre. Leveleik már nem a Majna-menti Frankfurtban keresik fel a fordítót, mint munkatársat és mint barátot. Kleinnek ekkorra már el kellett hagynia a német földet. „Mi 1933-ban április 1-én hagytuk el Németországot, először Ausztriába sikerült eljutnunk, mindkettőnk szülővárosába, Bécsbe, és azon a napon, amikor Hitler bevonult Bécsbe, sikerült Pozsonyba jutnunk, és Pozsony környékének a nácik által történt megszállása után Magyarországon. Jugoszlávián. Olaszországon, Svájcon és Franciaországon keresztül Londonba" — írja 1960. április 9-én.

5 1939 júniusában érkezik Londonba, s nyomban munkához lát. De semmi sem sikerül úgy, mint a korábbi esztendőkben. Űj kapcsolatokat kell teremtenie. Betegség vesz erőt rajta, felesége is gyengélkedik. Klein fordít, levelez, kiadókhoz szaladgál. Haszon kevés származik ebből, fordítónak, írónak egyaránt. Viszonya a kiadókkal romlik. Sok utánjárással kevés eredményt lehet már elérni. Maguk az írók is látják ezt, leveleikben nyugtatják: ha mégis sikerül valamit megjelentetni, csekély honoráriumaikat Kleinnek utaltatják át. Felesége 1951-ben meghal, az ő egészsége is rohamosan hanyatlik. Alig tud dolgozni. írása reszketős, csaknem olvashatatlan. Elkeseredetten, kusza sorokban panaszkodik: „Az egész teljesítményem júniusban (a mai napig), egy ötoldalas elbeszélés fordítása, ennek gépelése és elküldése volt. A régi egészsége3 Stefan J. Klein — Salyámosi Miklósnak. — St. Albans, 1960. március 17. — Salyámosi Miklós a hozzá írt Stefan J. Klein leveleket volt szíves átadni múzeumunknak. 4 Illés Ilona: Modern irodalmunk németországi népszerűsítője: Stefan J. Klein. — A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve. 1962. 5 Stefan J. Klein — Salyámosi Miklósnak. — St. Albans, 1960. ápr. 9.