Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KASSÁK LAJOS: Az én hivatásom az ...

Azután jött egy idő, a húszas évek, amikor követelték tőlem, hogy olyat írjak, mint a Mesteremberek. . . Csak akkor már elmúlt nyolc-tíz év és forradalom és minden . .. Akkor már nem írhattam, mert én már egészen más ember voltam, s a körülményeim is mások. Kimentem emigrációba. Ott írtam a Máglyák énekelnek című eposzomat a tizenkilences forradalomról. Majd hazajöttem, akkor meg itthon azt mondták, hogy miért nem írok Máglyák énekeinek-et? ... Hát azt már megírtam. Én vagy ötször mentem el önmagamtól úgy, hogy egyre közelebb kerültem önmagamhoz. Mai verseim például, amiket ma írok, nagyon közel állnak a Mesteremberek-korszakhoz, csak egy magasabb szinten. Nagy küzdelem, kísérletezés, próbálkozás, erőszakoskodás folyt le sajátmagamban addig, amíg eljutottam oda, hogy körülbelül ma tartok ott, hogy legtisztább énemet meg tudjam fogalmazni. S ezt Párizsban is akceptálják. Sok mindenről beszélhetnénk még — úgy gondolom a legérdekesebb a regényíró, prózaíró Kassák . . . Akinél viszont realistább s markosabb, vaskosabb író nem igen akad. — Jó, Uram ... A maga kezébe került, mint Magvető-lektornak először a regényem, a Áruló. Maga volt az a lektor, aki ezt kiadásra ajánlotta. A regényt 1946-ban írtam. Akkor fel vittem az Athenaeumhoz. Azt mondta ott az igazgató, akkor már szocialista rezsim volt: — Kevés Kassák elvtárs, ezt a könyvet körülbelül tíz év múlva lehet kihozni. Hát azóta tizennyolc év múlt el, s még mindig nem hozták ki . . . Illetve most nyomdában van. Szóval tizennyolc évig kellett várni arra, amit milyen jó lett volna szerintem akkor megjelentetni. A háború után lett volna igazi hatása a könyvnek. Hiszen emlékszik rá, mi beszélgettünk akkor, s maga ki akarta hozni és én voltam az, aki mondtam: ne, ne, ne hozza még ki... Akkor már én voltam az óvatosabb. Ebben a regényben egy asszony írja a könyvet. Mintha egy asszony írná első személyben a történetet, az uráról van szó, aki fiatal korában kommunista lett és azután nyilas miniszter vált belőle. Ennek a pályának a története van benne megírva. Természetesen szocialista szempontból, sőt továbbmegyek, majdnem azt mondom: tanulságosan, persze ennek tendenciája nélkül. Dehát miért kellett ezt tizennyolc évig takargatni, ezt én nem tudom megérteni. Bizonyára vannak nálam okosabb emberek is, akik megértik.

2 Pedig a két háború közötti magyar munkásmozgalomnak tragikus nagy hullámvölgyei, de magasságai is annyira benne vannak, hogy — azt hiszem — ezt a regényt évtizedek múlva forrásmunkaként fogják nyilvántartani. — Bizony, senkire sem sértő. Borzasztó emberségesen van megírva az egész. Semmiféle gyűlölet, semmiféle megbélyegzés : tények . .. így van . .. Olvasó, tessék, mondj róla véleményt... Te ezt nem láttad, én láttam . . . Hát mit szólsz hozzá? 2 Az ARULÖ C. regény AZ ÜT VEGE címmel jelent meg, 1964-ben (Magvető),