Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

BARÓTI DEZSŐ: Radnóti Miklós és Párizs

Alighogy hazatért Budapestre, nemsokára kitört a háború, s az új döbbenet egyidőre eltakarta a frissen hozott párizsi élményeket. Csak egy év múlva, 1940 nyarán idézi fel egy boldog Ermenonville környéki kirándulás emlékét, a nervali táj nemrég még boldogan felfedezett képeit, idilli hangulatát. Ekkor azonban már ,,a lángok közt tűnődő temetők" a háborús Franciaország képei árnyékolják be. (Emlékeimben ...) Három évvel később, 1943 nyarán, még egyszer, és most már utoljára visszatekint Párizsra s véle együtt „a gyönyörű, vad ifjúság"-ra s a magyar irodalom egyik legszebb Párizs-versét, s egyben a maga Párizs-képének lírai szintézisét írja meg. (Paris.) Amikor először voltam Párizsban s „először ballagtam épp a Szajna felé", Ady sorait mormoltam magam elé. Ezt tette minden magyar, aki az 1920—30-as években ment végig a Szent Mihály útjának fái alatt. Radnóti versének megszületése óta sokan megállnak a ,,Rue Cujas sarkán" is. A Szent Mihály útjáról a Panthéon-tér felé vezető utca csak egy, a Quartier Latin kis utcái közül és legjobb tudomásom szerint semmi más rendkívüliről nem nevezetes, csak arról, hogy 1937-ben és 39-ben Radnóti Miklós lakott itt, a még ma is Hotel de Flandre-nek nevezett kis szállodában. Nevét — talán a Jogi Kar közelsége miatt — egy tizenhatodik századi humanista jogtudóstól kapta. Különben nem tartozik az egyetemi negyed ősrégi utcái közé, mai formáját a múlt század közepén történt városrendezés alakította ki, házait, köztük a kis szállodát szintén ekkor építették. Egyetlen műemléke sincs és egyetlen emléktáblája néhány hónapja Radnóti Miklós nevét hirdeti. Cujas neve az átlag franciáknak sem mond sokat, csak mi, magyarok kapcsoljuk hozzá, immár visszavonhatatlanul irodalmunk Párizs-képének egyik, sok poétikus jelentést hordozó darabját. Néhány évvel ezelőtt Rónay György egyik szép versében már ettől a hangulati velejárótól vezettetve állt meg ott, hogy a halott költőre és „nemzedékünk ifjúságára ..." emlékezzék. 1943-ban, amikor ezzel az utcanévvel kezdte versét, már Radnóti képzeletében is gazdag jelentéseket hordozó emlékké nőtt: A Boulevard St. Michel s a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda. Nem hagytalak el gyönyörű vad ifjúságom, hangod mintha tárna visszhangzana, szívemben szól ma még, A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.