Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
BARÓTI DEZSŐ: Radnóti Miklós és Párizs
JEROMOS, A GYARMATI KIÁLLÍTÁS ON VÁSÁROLT, FÁBÓL FARAGOTT NEGER SZOBOR piktor és szobrász kivételével tanulhat tőlük ..." A riport kétségetlenül erős rokonszenvet árul el a színes népek iránt s többek között szó esik benne egy néger diákról, akivel a Rotonde terraszán beszélgetett „két aperitif és húsz cigaretta felett..." Azt azonban a riport egyetlen sora sem sejteti, hogy nemsokára épp a négerekről ír majd éneket. Hogy impressziókat kapott hozzá a kiállításon, az kétségtelen, sőt talán első inspirációit is valóban onnan hozta. Mégis, azt hisszük, hogy a legjelentékenyebb inspiráció ez alkalommal intellektuális jellegű volt, a néger művészet és folklór különösen az avantgárdé által népszerűsített nagy divatja, amelynek hullámai még a harmincas években sem ültek el. A szürrealizmus által különösen felkarolt néger érdeklődésbe hamarosan sok irracionális elem keveredett, a racionalista hajlamú Radnótit ez azonban kevéssé vonzotta, élvezte viszont a néger folklór sajátos poézisét, exotikus képalkotásukat és francia közvetítéssel épp az Ének a négerről megszületése idején fordított le néhányat belőlük. Ez az érdeklődése sem az Exposition Coloniale hatására született meg, jóval előbb megvolt (A néger Tyll szemeivel szól címmel 5 már 1930-ban közölt egy kis karcolatot) ; a vincennes-i erdőben látottak csak néhány új, kétségtelenül frissítő benyomást adtak hozzá. Az Ének a négerről különben nem tartalmaz párizsi képeket és még olyanokat is alig, amelyeket a Gyarmati Kiállítás emlékeivel hozhatnánk kapcsolatba. Behatóbb elemzését már csak azért is más alkalomra halasztjuk, mert megszületésébe főképp a hazatérése után szerzett politikai élményei játszottak be: nem Párizsban, hanem 1932-ben, Szegeden írta. Azt szokták mondani, hogy e balladaszerű poémájában a gyarmati népek szabadságharca mellett tett hitet. Ez valóban igaz. Lényegét azonban csak akkor közelíthetjük meg, ha allegorikus értelmet tulajdonítunk neki: a néger téma segítségével a proletariátus harcáról beszél benne. A múlt század philhellén és polonophil versei óta jól ismeretes a bújtatás ilyen technikája, s az exotikus témában rejlő bújtatási lehetőségeket a nemzetközi munkásmozgalom költészete is alaposan hasznosította, különösen ott, ahol erős cenzúra akadályozta a nyílt fogalmazás lehetőségét. 5 Kortárs, 1930. 8—9. sz. 56. 1. — Ua.: Magyar Magazin, 1931. 35. sz. 17—18. 1.
